Szemcseppek rózsaszín ködlátás ellen

„a magyar (és mint a többi „pusztai” nép) magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, Úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, maga alatt felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok!” Ilyen emberekkel nem lehetett „feudalizmust” építeni! A magyarok kis nyilasai alul maradtak a „zabos dieseleken” érkező páncélosokkal szemben!

„István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady: Robbanó Ország 1910. dec. 20.

„Ezeket a területeket, az ország területének kb. felét, István egyszerre királyi, azaz saját birtokának jelentette ki… Koppányék az ősi vallással először is az ősi szabadságot akarták megvédeni… Leverték őket, az életben maradottakat… rabszolgákká bélyegezték… A még szabad földeket egy-két idegen vitéz birtokának nyilvánították. (Azok a páncélos német lovagok birtokai lettek, akik a hittérítést karddal végezték, és akik úgy tekintették a magyar jobbágyaikat, mint az amerikai telepesek néger rabszolgáikat!) A rabszolgák, nevük után ítélve, mind magyarok!... Míg a föld magántulajdonosai kezdetben, s később is szinte kivétel nélkül idegenek voltak, főleg németek… a rabszolgákat úgy ki nem uzsorázták, mint a király által juttatott apátsági területeken. A XII. és XIII. század csak a kolostorok elleni jajongástól zajlik… Van korszak, amikor Ausztriában a robot évi tizenkét nap, nálunk ugyanakkor heti három nap!” Nekik „szent” a jótevőjük! Illyés Gyula: Puszták népe!

„Unalom a rosszra hajló embert rosszá, a jóra hajlót boldogtalanná teszi, s valóban szánakozásra méltó kinek az életben dolga nincs.” Széchenyi: Hitel
„S maguk tudják munkásságaik által elejét venni jövendő elaljasodásoknak.” Emlékezzünk a magyar nemesség volt a mai szóval uralkodó osztály, amely magának tartotta fenn az ország vezetés jogát.
„Hogy a nemesség nagyobb részének olly szívre ható szegénysége, hiányos vagy semmi nevelése s ekképp égbekiáltó tudatlansága s járatlansága közt, olly törvények alatt, melyek a rendbontóknak kedveznek, inkább mint a rendszeretőknek, a közhenyélésnek közepette, nincs a hazában több baj, több veszély, mint melynek tanúi vagyunk. ” Herman Ottó: Magyarokról
Akit Petőfi így jellemzett: „Nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok”… Munkátlanság csak az élet, van életem, mert henyélek”

A MAGYAR urak baromsága. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. A jelentkező kereskedő- és iparos hiányt enyhítendő, uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
Ezek az uralkodó osztályok, melyek a világháborúig szép időt és esőt, boldogulást és tragédiát és minden egyebet határoztak meg Magyarországon: az összeomláskor, a forradalom első perceiben nagy részben szét¬szöktek a világ minden veszélytelenebb kártyaszobái felé. Nem volt olyan társadalmi réteg, amely a magyarság egyetemének organikus kifejezője s új történelmi szükségeinek megvalósítója lehessen. Soha még nép nem volt elhagyatva oly gyalázatosan sorsa intézőitől, mint a magyar.
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú emberbaromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket az¬zal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen al¬kalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre... A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a ma¬gyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes... egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága,mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!... a folyto¬nos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni. (Szabó Dezső: Látóhatár)
(És ez az a „polgári középosztály" amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?)

1945 - az idegen hatalom segítségével megint a buták, ostobák jutottak hatalomhoz. Ők lettek az új uralkodó osztály. A párthoz való hűség kellett a bármilyen vezetői poszt betöltéséhez is. Négy elemis megyei főispánokkal, akarták építeni az új mindennél fejlettebb társadalmat. Két év alatt lecserélték az egyetemi oktatói gárdát. Mivel a józanész ritka kincs, ma a demokrácia nevében a (buta) többség uralkodik. Megint csak felejtették Széchenyit, aki szerint „az önkény rendszerint karöltve jár az ostobasággal”.
Széchenyit megölték ezért, de az ő igazsága romba döntötte a Habsburg, a cári és a sztálini birodalmat. De sajnos ma is ezek a bölcsek neveltjei, akik a párt kegyelméből lettek valakik, rángatják dülöngélő szekerünket a végzete felé. „Mondd az ostobának, úr hogyan lehet/Meglásd ő hűségesen követ”. Írtam 1978-ban az ilyen emberekről.

A közértelmesség színvonalának ilyen sűllyedése amely az utolsó két évtizedben szinte már ijesztő méreteket öltött! (Már Rákóczi, Széchenyi felpanaszolja a nemesi munkátlanság értelmesség romboló hatását 1836. -ban!) tehát nem a szovjet beavatkozás következménye.
a magyar közértelmesség paralizisét diagnosztizáló megállapítás mely között húsz esztendő telt el mutatja, hogy az iskolázatlan pártfunkcionáriusok tömeges befolyása révén felszaporodtak.
Sükösd Mihály az Élet és Irodalomban 1963-ban! brutális egyértelműséggel mutatott rá az egyetemre jelentkező magyar ifjúság humanisztikus műveltségének lesújtó nívótlanságára, az önálló ítélőképesség ijesztő hiányára! (és ezek az emberek vannak ma ország vezetői posztokon!) Hellenbart Gyula

A kommunizmus ostobái után elővették a „polgári demokráciát”, feledvén megint a polgárság íróját, aki 1944-ben így ír:

A „Jobboldaliság” dicsérete:
Márai Sándor Naplójából:

Ha vége lesz ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár ránk: államot kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, reánkhagyott…Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „ keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul:

Tudod van nékem, 1 kis rádióm, aztat hallgatom. Nincs mán szabad Európa, csak az unijó, vagy mi a rossebb. Aztán, ugye, jön az újév, de nem látnak a jövőbe, mint én a hajnali ködbe. Csak tapogatnak, mint a vak, merre kéne menni. Közbe vitáznak, kell-e kőccsön, nem kell kőtsön, ezt se bírják fizetni, ami van, de kőteni azt nagyon szeretnek. Ha mást nem, hazugságot, aztán elvitatkoznak, melyiké nagyobb. Aztán az egészet parlamentnek híjják! Bizony mondom, mag lebírtam menni a szendrői cigány kocsmába, ott hallottam ilyen vitát, mék hazudik nagyobbat, és melyiknek van igaza. Egyiknek se. Magáét, fújja, mint bolond a trombitát, oszt leszólja másik „rícsaját”

Az utat végig kell járni, úgy látom. Ezek akkor építették a betonodút, mikor máshol már bontották! Akkor építenek ótópályát, mire a benzin elfogy, vagy megfizethetetlen drága! Az ökröt meg országházba kűdik, bőg is a marhája becsülettel, de húzni azt nem fog, Legfeljebb jó fizetését! Mindenik ojan okos, olyan nincs más, de mégiscsak szarság sül ki belűle. Te érted ezt fijam? Meg tudja ezt valaki magyarázni?  De nemcsak kilátás nincs, belátás se! Egyszer elfogy a nép türelme, oszt elzavarja, az egész pióca bandát, oszt bedobálja a forró vízbe, pokol tűzibe, ahová valók vónának! Leszámolásrúl sutyorog a nép, de hogy tudják kiválogatni, melyiket kell agyonütni, melyiket felakasztani? Sok egyenruhás is meg van zavarodva, eddig legalább pénzér vitte vásárra a bőrit, végezte a piszkos munkát, azt hitte a marha, maga hatalmát védi, most meg megint az urakét kéne! Mennek az új polgárság eszme kötőfékén, mint marha a kolomp után! Oszt nem veszi észre, kilóg a segge  nadrágbúl, újra meg nem telik, elszedik adóba! De hát másról se szól az irodalom is, mint a felül lévőkről, oda vágyik az ember. Egyszer próbálta meg lelökni, elzavarni őket, de buta vót hozzá, meg erősebb vót a vágya, felülre kerülni. Ezért újra meg kellett engedni, ő meg megint a gödör alját ássa! Óvastam valahol, régi korba az okosakat agyonütték, mert kihasználta a többit. Kár vót elfelejteni. Most vannak okosok, akinek a pénz is fial, mint a malac. No mindenki malacot akar. De kölcsönből vesz, a kamat nevű takarmányért dógozik, amitől a kölcsön adó disznója hízik, néki fial, te meg sovány nyomorúlt leszel. Az ólad is elveszik, ami a köccsönből lett! Osztán bankrendszernek híjják ezt a disznó ólat! Vót, Horthy rendszer, szocialista rendszer, most bankrendszer van? Kódusabb a nép lassan, mint Horthy alatt vót, megint, 3 millió kódust emlegetnek! Annyi a hajléktalan, hogy fogom a konkurenciát bírni, nem tudom elképzelni se! Hallom Pesten bűntetni akarják űket, mint a kurvákat!  De ha megfizeti az adót, lehet kurva vállalkozó! (Lesz-e kódus vállakozó, mit hallasz?) Szerintem minden vállalkozó az, csak lekell adja a sápot az államnak, hogy lopni hagyja! Ha nem lop, nem él meg!

No Esten áldjon! Te mit gondolsz ezekrűl? Csak vénemberesen töprengek magányomba, de a nagyfejűek se okosabbak nálam, ahogy hallom. Akkor mért űk vannak ott, azt mondaná meg valaki?

A háború igazi okai

A koalíciós politika bűnei: (itt az 1906 ápr. 4.-én alakult Nemzeti Koalícióspárt kormányának intézkedéseiről van szó). A koalíció, hogy az ország népe előtt — közjogi ellenzéki programja dacára — Ausztriával szemben tanúsított gyönge politikáját leplezze, egész sor olyan intézkedést tett, amelyeknek éle a délszlávok ellen irányult.

A pánszlávizgatásoknak újabb bőséges táplálékot nyújtott az ugyancsak 1908-ban bekövetkezett Bosnyák-hercegovinai annexió.

Berctold gróf (a monarchia londoni követe) mindenáron háborút akart Szerbiával s e közben elkövette azt a ballépést, hogy Oroszországot is kihívta maga ellen, Angliát is elhidegítette, nem szólván az olasz és román kér­dés kezeléséről.

Szegény, naiv császár nem értette, hogy Berctold egészen külön játékot játszik, amelynek sakktábláján a né­metek is, a Monarchia is Oroszország is, meg Szerbia is csak figurák voltak... a gróf indián stílű késhajigáló játé­ka, nagymértékben hozzájárult a háború kitöréséhez és főként a végzetes orosz beavatkozás felidézéséhez.

A villámháború: ahogyan megvalósult. 1914 VI. 28.-án Szarajevó. 1914. IX. 9.-én a marnei csatavesztés után II. Vilmos felmérte, hogy többé nem nyerheti meg a háborút. (259. old.)

Conrád tábornok II. Vilmos vezérkari főnöke szerint: mondjuk már ki egyszer eszközeink végzetesen szegé­nyes, elégtelenségét, amellyel eleve bűn volt egy világháború rizikóját magunkra vállalni 213.

A „mentő ötlet" (Bismarck nyomán) 1914. XI. 2. Bankszámlanyitás Lunacsarszkij, Lenin, Trockíj, Zinovjev, Kamenyev, stb. elvtársak javára, hogy forradalmi agitációjukat a fronton működő csapatok között végezzék. A számla végösszege ötvenmillió rubel. 246. Leninék öntudatos proletáruralma a német militarizmus legaljasabb szolgálatára adta el magát. 249. Németország a breszt-litovszki békeszerződésben a bolsevistáknak azt az en­gedményt tette, hogy elismeri a magántulajdon megszüntetésének tényét, hat milliárd aranymárka végkielégítés júdásbérért! (Jó befektetés lett az az ötvenmillió!)

Bismarck-ék receptje volt, már a porosz-francia háborúban, a francia katonák háta mögött kicsiholták a pári­zsi kommünt, amelyben tudvalevőleg Clemeceau és Ugron Gábor is oly tevékeny részt vett. 241. oldal.

A magyarországi vörös terror okát, felidézőjét és bűnösét tisztán és kizárólag a német civil- és katonai diplo­máciában kell keresnünk! (És nem Károlyi, vagy Kun Béla bűneként) 253. Bűnös első sorban a német háborús kormányzat, a katonai, vezetőségek amelyek saját embereik útján bolsevizálták az orosz frontot... Felelősek főként az entente fékevesztett militarizmusának Magyarországra küldött kis tábornokai, őrnagyai és egyéb basái, akik folytonos szerződésszegéssel a kétségbeesésbe hajszolták a magyarságot. 240.

A német hadipolitika vezetőinek szinte fantasztikusan rövidlátó stratégiai érzékére jellemző: az könnyel­műség, amellyel a korlátlan búvárhajó-harc felidézésével ránk vonták az amerikai hadüzenetet. Pedig tudták, hogyha Németország ehhez a fegyverhez nyúl, akkor "az egész világ úgy fog bennünket agyonverni, mint egy veszett kutyát." 261.

Az 1918 augusztus eleji sorsdöntő napokban már több, mint másfél millió fiatal, rugalmas amerikai zsoldos állott szemközt a mi nyolc sorozáson átment vagy háromszor, négyszer újra frontra küldött öreg népfelkelőinkkel szemben. 264.

A románoknak Erdélyre való jogát már a háború előtt elismerte Németország; az önálló Csehszlovákiát már 1916-ban elfogadta Németország. 301. Fejtő F.: " Az USA bízott valamelyest abban, hogy elszakíthatja Ausztriát Németországtól, ha biztosítják, hogy e válás estén érdekeit tiszteletben fogják tartani. Válasz: szó sem lehet arról, hogy az Osztrák-Magyar- Monarchiát elválasszák szövetségesétől! Viszontválasz: az USA háborús céljai között említést tett" az elnyomott kisebbségi népek felszabadításáról" Ebből csak a hülye nem értette meg, ki­mondatott a Monarchia halálos ítélete!

Egészen regelrecht katonai vereség volt ez: elvesztette a háborút az a német hadvezetőség, amelynél rövid­látóbb, tudatlanabb vezérek még nem állottak küzdő csapatok élén. 325.

„Vereséget szenvedtek nem a franciáktól, hanem saját császáruk öntelt ostobasága következtében. Jóllehet nyomta őket mind a külső túlerő, mind a belső hitvány vezetés." Engels, 1859., A francia-osztrák háborúról.

Az osztrák hadbiztosság, mint az egész osztrák adminisztráció, a megvesztegetés és sikkasztás tanyája... Ha a csapatokat rosszul és rendszertelenül élelmezik, s az osztrák adminisztráció veszedelmesebb ellenségnek bizo­nyul, mint az olasz tüzérség. ...az osztrák hivatalos jelentés szándékosan zavaros, hogy takargassa az örökletes hadúr bámulatos baklövéseit. Annyi azonban teljes bizonyossággal" kitűnik belőle, hogy a csata elvesztésében főként Ferenc József és kamarillája a bűnös. A gyalázatosan rossz vezetés okozta a háború elvesztését.

Oroszország ebben az, évszázadban, két ízben szövetkezett Franciaországgal, és mindkét alkalommal Néme­tország felosztása volt a szövetség célja. Mindenekelőtt Ausztriát kellett megsemmisíteni. Oroszország azért mentette meg Ausztriát, hogy ne forradalom révén bomoljék fel, hiszen az kicsavarná az orosz politika kezéből a szabaddá vált alkotó részek irányítását. Ám az egyes nemzetiségek önállósult mozgalma 1848.-tól képtelenné tette Ausztriát arra, hogy Oroszországgal továbbra is szembeszálljon — és ezzel megszüntette Ausztria fennma­radásának utolsó belső történelmi alapját is. Engels, 1860.

Átka volt aztán a Monarchia hadvezetésének e klikk-rendszerrel szorosan egybefüggő főherceg-kultusz, amely — mihelyt valaki császári és királyi fenségnek született — nyomban potenciális hadvezért vagy katonát is látott benne. 335.

"Ha közelebbről szemléljük azokat a férfiakat, akik tébolyult időkben a világot igazgatják, jobban csodálko­zunk hitványságukon, mint amennyire meglep minket létezésük. Megdöbbentő milyen kevés tehetség szüksé­geltetik ahhoz, hogy valaki birodalmak sorsa felett döntsön, és be kell látnunk, hogy az emberi dolgokban van valami végzetszerű, és titokzatos amire nincs magyarázat"

Chateaubriand fr. történész

Ferdinánd bolgár cár 1918. szeptember 22.-én a következő jelentést küldi II. Vilmos császárhoz: a déli fron­ton az ellenségnek több mint 351 zászlóalja, tehát 221 ezer embere és 1824 ágyúja van. 375.

Ezzel szemben a Monarchia 54 zászlóalja állott, tehát közel hétszeres a túlsúly. De mindezzel szemben csu­pán egy, a katonai alreál iskolákban sem szokatlan kérdést teszünk fel Kövess vezérezredes és Nagytrafikos úr elébe: tudja-e, hogy 252 zászlóaljnak a magyar frontra való szállításához hány vonat kellett volna?! Egy gyalog­sági hadosztály vasúti szállításához 70 db. 100 tengelyes vonat szükséges. Tehát a 252 zászlóaljnak a Duna ­vonalra való szállításához éppen 1350 száztengelyes vonat kellett volna. 380.

Ezzel természetesen és semmiféle ellenálló erővel nem rendelkeztünk a háború végén. Az idézetek Supka Géza: A nagy dráma című könyvéből (1924, miskolci Reggeli Hírlap) kiadásából valók, oldalszám megjelölés­sel.

Kiegészítés  Szekfű Gyula: Három Nemzedékből

„ A nemzet nem akarta a kiegyezést, de nem akarta azt sem, ami a kiegyezés megszüntetésének következménye lett volna: az újabb harcot Ausztriával és a dinasztiával. Ebből adódott a kormány állandó kényszerhelyzete: fenntartani a 67-es kiegyezést a nemzet ellenére is… Felelősséget érző kormány másként nem tehetett, mert nem tehette ki az újabb konfliktusnak a magyarságot mely ez esetre eleve semmi áldozatkészséget nem tanúsított.”

Miért is harcolt volna azért az országért, mely neki oly keveset adott? Nyomorával, verejtékével szolgálta urait, vérét már nem kívánta áldozni, hogy urai a „maguk urai lehessenek,” osztrák birodalmi fennhatóság nélkül. „az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendszerint karöltve jár az ostobasággal”— Jelenti ki Széchenyi a maga élete tapasztalatát 1857-ben. Magyarországon az önkény több emeletes volt, a birodalmi közigazgatás önkénye az urakon, a közigazgatáson. A Vagyonosok önkénye a szegényeken, a nemzetiségieken, (mely előttük, mint „magyar nemzeti” önkény jelent meg) összekeveredett az egyéni önkény az államival, illetve a földesúr elleni gyűlölet áttevődött a magyar államra, mert az állam és a törvényhozás szentesítette, az Ő elnyomásukat.

Platón (I. e. 500 tehát 2500 éve tudni lehet) Az állam című művének: az oligarchia jellegzetes hibái 551/c pontja idézem: „alig képesek hadat viselni, mert szükségképpen felfegyverzik a tömeget, és akkor az ellenségnél is jobban retteghetnek tőle!” Linder Béla nem volt gyáva? Vagy nagyon is jól tudta okosabb elszedni a fegyvert a katonáktól, mert a helyzet Dózsa népének feltámadásával fenyegette Őket! (Félmillió halott, másfél millió sebesült volt a háború eredménye!)

Két példa arról, hogy a helyi „kiskirályok” mennyire tisztában voltak azzal, mit is várhatnak az elnyomott néptől: Kozma György zempléni, majd csongrádi főispán: Húsvét Hétfőjén (1919. 04. 21.) halottam meg a hírt a román hadsereg előrenyomulásáról, és Vásárosnamény megszállásáról. Mindenképpen arra törekszem, hogy a románok által megszállt területre kerüljek. Az volt az érzésem, nekem, is mint annyi másnak, inkább az oláh, vagy akár maga a Belzebub, mint a vörös.”

Jozef Sluka visszaemlékezése 1919. 10. 26.-ára a Ruttkára történő bevonulásra: „a gazdagok elbújtak. Rettegtek a szegénynép jogos bosszújától” Jusson eszünkbe, hogy a háborúvesztés következtében, a felső vezetés teljes csődje nyomán, a középvezetés, a helyi közigazgatás ugyanúgy csődbe jutott, és (egy-két kivételtől eltekintve) semmiféle ellenállás megszervezésére nem volt képes a bevonuló cseh, román, stb. megszállók ellen! A gentryvé züllött nemesi ország vezető úri osztály. Sőt a magyar vagyonos osztályok és képviselőik ebben a helyzetben a megszállók oldalára álltak, és ott kerestek menedéket.

Károly Mihály a Minisztertanács 1919. 02. 18. ülésén: „A felszabadító hadjárathoz nemcsak hadseregre, hanem lelkesítő motívumra is szükség lesz. Ilyen a teljes jogegyenlőség, a földbirtokreform, az igazságos vagyonelosztás. Ha az ipari munkásság fogja felszabadítani az elnyomott népeket, kell, hogy rámutathasson arra, hogy háta mögött olyan ország van, amely odahaza ezt a felszabadító munkát elvégezte”

Feszty Árpád

akaratlan tanúságtétele Trianon okáról

Amikor a szabadsághőseinkre ma, ötven év múlva büszkén tekintünk vissza, önfeláldozó nagy tetteikről hálása emlékezzünk meg, szomorú jelenség zavarja meg szívünknek tiszta örömét. (Ez már nálunk hagyomány!)

A régi, primitív, de becsületes gazdálkodást, amellyel Magyarország tejben-vajban Kánaánnak neveztetett, új rendszer váltotta fel. A régi birtokos földjét a haza egy darabjának tekintette, a mai birtokos előtt a haza egy-egy darabja nem más, mint pénzérték, befektetett tőke… Ez a merkantilisan gazda, ha azt látja, hogy földje a rajta élő nép által megművelve nem hajt elég percentet, fogad más vidékről olcsóbb munkaerőt, s a befektetett tőkét magasabba kamatoztatja. Igaza van kereskedelmi szempontból, de ezt haza szeretetnek nevezni valóban nem lehet. A mai birtokosok és bérlők a mai rendszerrel, ezrével kergetik el a földről a népet a tengerentúli tartományokba, hogy ott, keressék meg kenyerüket ahol lehet. És nem cselekszik ezt hódításvágyból, dicsőségért, nem is ellenséges szándékból, hanem tiszta kalkulusból. De ez a kalkulus kegyetlenebb a töröknél-tatárnál, mert az csak a testet ölte meg, kincsét rabolta el, csak a testet vitte ki rabszíjon idegen országba. De ez a kalkulus a lelket támadja meg, mert elkergetve őt az ősi rögről, megöli a lelkében azt, ami az emberben a legszebb, a legmagasztosabb, s ami a nemzetre nézve a legpótolhatatlanabb, a legdrágább, legértékesebb, kitépi lelkükből a hazaszeretetet.

(Ennek, az lett az eredménye, hogy amikor a szomszédok rabló hordái rátörnek az országra, a nép ezt, ellenállás nélkül tűri, tudomásul veszi! Mért áldozná vérét azért az országért, amely földjéről elűzi, megélhetésére nincsen gondja? És ne felejtsetek hálásak lenni a Szabad (elvű) Demokratáknak sem! Hisz mekkora áldás az Ő felfogásuk a magyarnak!)

„A kalkulus az, amely szélnek ereszti a népet, s megengedi a szélnek, hogy szemünk láttára fújja el a por alakjában hazánknak termő talaját, mint ahogy elfújta Szíciliának földjét. Szíciliának földje száz év előtt élelmezője, kincstára fél Európának, ma csontváz, amelynek húsát lerágták a sakálok: Földjét kiszárította a kapzsiság, elfújta a szél”

 (Ez lett a mi sorsunk is, és ne feledjük Szicilia lett a „megélhetési bűnözés” az állami szintű maffiabűnözés első képviselője Európában, amihez oly lelkesen csatlakoznak uraink)

Pedig mindezeken ma még oly könnyű volna segíteni. A nép kevés szertetért, a föld kevés ápolásért is hálás. Mert olyan a nép, mint India hatalmas elefántja. Erős, félelmetes, nagy, de mozdulatlan és szelíd. Óriási munkát végez nagy erejével és egy gyermeknek is engedelmeskedik, ha az szertettel bánik vele és életét nem vonja meg tőle. De jaj, ha életét megvonják, jaj annak a vezetőnek, aki rosszul bánik vele, sokáig tűr, de kitörő dühében vállának egy rándulásától recsegve dől össze az egész cifra alkotmány, amelyet hátára építettek. Addig kell ápolni a ragaszkodását, amíg örömmel ragaszkodik: Azt megtartani nem lehet mással, mint szeretettel, a jogos igények kielégítésével.

       (A dőlt betűs szövegrész igazsága jött el 1956-ban!)

Idősebb vargyasi Dániel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasította szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő.

Kocsis István A meztelen igazságért. Püski k.k.

A „jobboldaliság” dicsérete, Márai Sándor Naplójából

Ha vége lesz ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár ránk: államot kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, reánkhagyott… Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „ keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul: Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.


A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik osztály érdekeit.  A réginek a védelmezői mindig rá fogják szedni a reformok és javítgatások híveit, amíg ezek meg nem értik, hogy minden régi intézmény, bármily használhatatlan és rohadt is, egyik vagy másik uralkodó osztály erejére támaszkodik.   Lenin: Mi a teendő.

Bajnai korszak, mit mond rólatok szülőatyátok, vagy azt hiszitek a jelen lévők kivételek?
 

A kereszténység vadhajtásai?

A keresztény gyarmati rendszerről egy ember, akinek a kereszténység a specialitása, W. Howitt, a következőket mondja: „Azoknak a barbárságoknak és elvetemült rémtetteknek, amelyeket az úgynevezett keresztény fajok a világ minden táján és minden nép ellen, amelyet le tudtak igázni, elkövettek, nincs párja a világtörténelem semmilyen korszakában, semmilyen fajnál, bármilyen vad és műveletlen, könyörtelen és szemérmetlen is volt az”. A holland gyarmati gazdálkodás története — és Hollandia a XVI. Század tőkés mintanemzete volt— „az árulás, megvesztegetés, orgyilkosság és aljasság felülmúlhatatlan képét tárja elénk. Mi sem jellemzőbb, mint a celebeszi emberrabló rendszerük, amellyel Jáva számára rabszolgákat szereztek. Az emberrablókat e célra külön kiképezték. A rabló, a tolmács és az eladó voltak a főszereplők ebben az üzletben, és a bennszülött hercegek a főelőadók. Az elrabolt ifjakat a celebeszi titkos börtönökbe rejtették, míg megértek arra, hogy a rabszolgahajókra küldjék őket” Makasszar város például tele van titkos börtönökkel, egyik szörnyűbb, mint a másik, zsúfolva nyomorultakkal, a kapzsiság és zsarnokság áldozataival, akiket erőszakkal elszakítottak családjuktól, és láncra vertek.
    Amerika arany- és ezüsttelepeinek felfedezése, a bennszülött lakosság kiirtása, rabszolgaságba döntése és a bányákba való eleven eltemetése, Kelet-India kezdődő meghódítása és kifosztása, Afrika átváltoztatása kereskedelmi vadaskertté, ahol fekete bőrűekre vadásztak, jelzik a tőkés termelés korszakának hajnalát. Ezek az idilli folyamatok az eredeti tőkefelhalmozás fő mozzanatai. (Marx:Tőke)

Sok idióta fordult elő ezen a konferencián, (pártkongresszuson) sok nagyképű, önelégült idióta — falra tudok mászni ettől a fajtától! A közönséges idiótákkal nincs semmi baj, mert szót lehet velük érteni, és jobb belátásra lehet őket téríteni. De az önelégült idióták — azok az idióták, akik leplezni igyekeznek valódi mivoltukat, mindenféle hókuszpókusszal sikerül is elhitetniük, hogy ők az emberiség díszpéldányai— őket egyszerűen KÉPTELEN VAGYOK ELVISELNI! A közönséges idióta nem csaló, a közönséges idióta őszinte, a képmutató idióta viszont álságos, kibírhatatlan képződmény!
Richard P. Feynman (Nobel-díjas) Önéletrajzából.

Az Európa Unió elitklub tablója

Anglia: 1919-ben a világ szárazföldjének és népességének egynegyedét uralta és rabolta ki gyarmatbirodalomként. Azt megelőzően saját mezőgazdasági lakosságát földjéről elüldözte, hogy ott birkalegelő legyen, szövőipara számára, majd a városba özönlő munka ”kerülőket” (évi nyolcvan-százezer főt felakasztatott). Az Ír sziget lakosságának felét kiirtotta, más fél millió ír lakost Amerikába üldözött. A skótok között a tatárjáráshoz hasonló népirtást követett el. Indiában tízmilliók pusztultak el az angolok áldásos missziója nyomán. Ők ítélkeztek Trianonban!
Belgium: Az anyaország nyolcvanszorosát igázta le Közép-Afrikát kíméletlenül, kifosztották, a kényszermunkára fogott lakosságát gyilkolták, megcsonkították, hogy munkára kényszeríthessék.
Franciaország: későn lépett be a buliba, így ő Oroszországba, a Balkánra, Törökországba tőkekiviteli uzsorával, és kisebb gyarmatokkal kereste kenyerét.
Hollandia: az anyaország hatvanszorosát gyarmatosította, és a kereskedelmi hajózás, a gyarmati fűszer behozatala Európába üzletágat mondhatta magáénak.
Németország: Széttagoltsága okán kimaradt a buliból, az újra felosztás követelésével, két világháborúval, gázkamrával építette az európai kultúrát.
Olaszország: széttagoltsága és háborúi miatt, melyet az őket is gyarmatosítani próbáló Spanyol és napóleoni európer Franciaország leigázott, kimaradt, és késői „sakál jellegű próbálkozásával” Etiópiát hódítja meg 1936-ban, és Hitler elvtárs kénytelen megtámogatni Észak-Afrikában, sok ezer tankját, nehéz teherautóját, elveszítve. Tunézia „kiviteli cikke” az ócskavas, két évtizedig!
Portugália: a fűszer és a rabszolga kereskedelem, a nemesfém behozatali konjunktúra szintén a gyarmatok szerzésére ösztönözte, de serege és királya elpusztult, így maga is Spanyol uralom alá került. (a hóhér akasztása, és az európai szolidaritás másik arca).
Spanyolország: Mexikó és Dél-Amerika kirablásában jeleskedett, de az óriási mennyiségű arany és ezüstkincsből templomokat, katedrálisokat épített iparfejlesztés helyett, így hiába volt első, hamar alulmaradt a versenyben.

Falra hányt borsó?
Szabó Dezső: A demokrácia problémája (1939?) részlet

„Így pld. A halál vak öngyilkosságú elfogadása az egy kisebb állam részéről, ha egy nála nagyobb, katonailag és gazdaságilag sokkal, erősebb állammal közös vámterületi viszonyba lép. Természetes: hogy eleinte nagy farsangi kimutatások történnek, hogy ez a viszony milyen lakodalmas szőlő, lágy kenyér és sárga lé az elnyelendő állam részére. És, az után, a becsábítás  vállvetettséges és egymásrautaltságos görögtüzei után: a megközösvámterületezett áldozat csakhamar teljesen elveszti önsorsa intézésének lehetőségét, vak eszköz lesz az idegen érdek akaratában a végső elnyeletéséig. Hanem az áldozatul kiszemelt ország politikai kalandorai, közéleti gengszterei amint észreveszik, hogy egy idegen hatalom mind erősebb parancsot jelent „Hazájukban”. Bandita étvágyuk szemérmetlen mohóságával mind szemérmetlenebb, korlátlanabb felajánlkozással igyekeznek megszerezni az idegen hatalom támogatását minden zsiványságnál becstelenebb politikai törtetésük mellé. Mint  bordélyossá züllött apa leánya testét pénzes uraknak: baromi, arcátlansággal ajánlgatják fel a hazai föld egyes pontjait (Mai nyelven: privatizáció) a gazdasági függetlenséget, az állami függetlenség, a nemzeti élet minden biztosítékát. Az apokaliptikus versenyben az remél győzni, aki korlátlanabbul becstelen és sárosabb pofával tud végiggázolni meztelenre, vetkeztetett anyja testén. Idegen júdáspénzből elő gaztényezett lapjaikban nem csak az idegen hatalom dicsőítését, hódító ideológiáját táncolják, meztelenre vetkeztetett ringyósággal, (Emlékeznek? Régi szép szocialista sajtó!) hanem: denunciálják nemzetük, fajtájuk minden védő mozdulatát, életösztönének minden jelenségét és vad hajrában uszítanak mindenki ellen, akiben a nemzeti védelem lehetőségét sejtik. A gengszter-olimpiásszá züllött modern politikai élet e szörnyű gazemberei, fertelmes anyáktól elvetélt hiéna-arcú ember bestiák dögletes versenyében nincs belső gátlás, nincs külső szentség, ami megállíthatná gerjedt iramukat.
 

Mi az, hogy Trianon?

Mottó: „Századokon keresztül a magyar a hízelkedéshez szokott, amibűl honosaink nagy részének önmaga túl­becsülése, gőgje s hiúsága támada: az igaz egyenes szótúl pedig elszokott...

„A közrestség nem engedi, hogy ott keresse a hibák gyökerét, ahol azok valódi fészke van, tudniillik saját szánakozásra méltó tudatlanságában s a legvilágosboknak sem elegendő gőgjében." Széchenyi.

„Súlyt helyezek arra, hogy elösmerjük, miszerint magunk voltunk okai elaljasodásunknak. mert az egyik leg­főbb átkunk amaz önámítás, mely szerint hibáink okát mindig másban, magunkon kívül keressük a sanyarú poli­tikai viszonyokra hárítva mindent, hagyjuk magunkat elbúsulni és elalunni a haza fájdalmat. A nemzet felemel­kedő korszakát az önismeret vezette be." Vajda János

Trianon: a magyarság közös fájdalma. Egy sokat próbált, sokat megért, túlélt nép felmorzsolásának, elpusz­tításának állomása, és mai állása szerint: az elpusztítani szándékozók győzelmének fontos lépése, nekünk a vég kezdete.

Ha a magyarság küzdeni kíván ez ellen, a legelső lépés, hogy könyörtelenül szembenézzünk azokkal a té­nyekkel, folyamatokkal, amik, és akik Trianonhoz elvezettek. Amelyek eredményeként az tehették velünk, amit tettek. Minden eseményt, emberi önzést, ostobaságot nem lehet összegyűjteni, de a példák egy csokrát, a folya­matok fő vonulatát megpróbálom bemutatni.

A változtatáshoz, az új út kereséséhez tudnunk kell, hol állunk, miért kerültünk ide, és merre van a kiút? Változtatni csak azon tudunk, ami rajtunk áll, tőlünk függ. Ez pedig a magyarság lélekszáma, jelleme, műveltsé­ge és a nemzeti összetartása, együttműködése és csak azértis élni akarása. Ha a ma jólétéért feláldozzuk a holna­pot: inkább kell a tíz év alatt elrohadó autó, mint a hetven évig élő gyerek, akkor nincs jövőnk!

„Vagy képesek leszünk szétszórtságunkban is egymásért élni, gondolkodni és cselekedni, vagy széthull a ma­gyar nemzet alkotó elemeire: lesznek magyar szigetek szerte a világon, de nem lesz magyar nemzet. Törzsi álla­potba süllyedünk, ha nem találjuk meg egymás kezét; ha nem lesz nagyobb elszántság a nemzeti államban, a politikában, hogy megvédje a nemzetiségi magyarság érdekeit." Köteles Pál

A magyar uralkodó osztály belső és külső privilégiumaihoz való makacs ragaszkodása szerepet játszott a Monarchia felbomlásában. Victor Tapié történészt idézi Fejtő Ferenc: Reqviem egy hajdan volt birodalomért.

Ezért óriási a felelőssége a demokráciának, hogy végre olyan önzetlen nemzeti elitet válasszon maga fölé, aki nem a maga meggazdagodását tekinti fő célnak, hanem a magyar nép lélekszám- és anyagi gyarapodását. A magyarságnak pedig választania kell. Továbbra is feléli „a múltat s jövendőt" vagy kemény önkorlátozással, lemondással felnevel családonként négy-hat gyereket. Ehhez megteremti a politika a feltételeket, vagy „elfogy, mint a gyertyaszál". „A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül," s a szlávok, germánok örömünnepet ülnek. Szavaim bizonyítására hallgassuk meg Jászi Oszkárt, aki jobban megfogalmazta nálam, és alátámasztja mondandómat:

A kormány kizárólagos létcélja az, hogy a felső tízezer gond nélküli egzisztenciáját és akadálytalan meggazdagodását biztosítsa, és ezeket a privilégiumokat korlátlanul vigye át utódaira, és minden nem oda tartozót, ezen privilégiumoktól távol tartson, és azokból kizárjon.

Ebből a helyzetből való elmenekülésre csak egy út volt: a kivándorlás. Magyarország ezúton a háborút meg­előző tíz év alatt több mint másfélmillió embert vesztett el, Az ország komoly és tisztességes elemeinek nagy többsége csaknem teljesen visszavonult a politikai arénától, amely a nagybirtokosok, a rövidlátó vármegyei potentátok és a finánc-tőke ipar lovagjainak működési terévé lett... A szellemi munkás középosztály nagyobb része proletár színvonalra süllyedt.

A széles néprétegeknek az, az érzése, hogy az ország nem a népé, hanem néhány tízezer emberé, akik a ha­talmat gyakorolják, és a hatalommal visszaélnek, hogy minden állami intézmény milliók szenvedése árán csak eme kevesek rövidlátó politikáját és önző céljait szolgálja

Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás, Bécs, 1920. szept,

„A magyar nemzet attól a pillanattól kezdve, hogy forradalmi szabadságharca (1849. 08. 13.) elbukott... olyan politikai és társadalmi konstrukciókban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nem volt sza­bad. Ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és vára­kozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket, ráolvasással gyó­gyítani valóságos bajokat.

A kiegyezés, majd utóbb az ellenforradalmi magyar közéletben sem miniszter, sem községi jegyző, bankel­nök, tanfelügyelő nem lehetett olyan ember, aki a döntő pillanatban nem volt hajlandó, vagy nem volt képes egy rendeletben, egy fegyelmi határozatban, vagy egy pohárköszöntőben magáévá tenni a közösségi hazugságoknak azt a rendszerét, melyen az egész közélet felépült. Lehet, hogy csak kis engedmény kellett hozzá, de már ez a kicsi is megindította a fordított kiválasztás folyamatát, mert a legigazabb, legszenvedélyesebb és leg lényeglátóbb emberek számára már ez is lehetetlenné tette, hogy hazugságokhoz adjanak igaz erőket.

Hosszú lejáratra pedig ez a fordított kiválasztás az egész közösség vezető rétegét kicserélte, s logikusan ve­zetett annak erkölcsi és értelmi lezülléséhez...

Ha egy közösség a hazugságnak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye, hogy nem talál realista és lényeglátó emberekre, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségesen gyakorlatias embere­ket, akiknek a számára a gyakorlati munka vagy az érvényesülés lehetősége áll mindenek felett, és ennek érde­kében hajlandók abban az értelemben „realisták lenni", hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját elfogadják valóságnak.

Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című tanulmány.

Mit takar el a trianoni lepel?

A magyar uralkodó osztály ostobaságát, szűklátókörűségét és a magyar nép erre adott keserű, önpusztító válaszát!

Mert a sorstragédia emlegetése helyett be kellene látni, hogy a Trianonhoz vezető utat a magyar arisztokrá­cia, az országgyűlés-, ország-vezetés nemhogy egyengette, de ki is kövezte az antant és az utódállamok számára. „Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb volt és alázatosabb. Ha a magyar jobbágy makrancos volt, menjen isten hírével, s egész vidékek így cserélődtek fel népességükben." (Ady: Baj van a paraszttal 1907)

Vegyük szépen sorba: 1848-ban felszabadítják a jobbágyot, de földet nem kap! Így sikerül elérni, hogy az or­szág lakosságának 80%-a a korábbinál is nyomorultabb helyzetbe jut!

„— Öcsém, elvész az ország, a haza, a magyarság. Mondd meg Kossuthnak, tegye jóvá, amit az apja vétke­zett. A paraszt is boldogabb lesz, ha megint jobbágysorba jut". Ady 1907.

Tudniillik a feudális rendszer nemcsak kizsákmányolta a telkes jobbágyot, a zsellért és a parasztság más réte­geit, hanem el is tartotta, és ez szűnik meg egy csapásra az áprilisi (jobbágy felszabadítási) törvények nyomán. Így a földesúr nem tartja fenn azokat a munkaalkalmakat, melyek addig százezrek egész évi létminimumát bizto­sították.

Szemérmetlen történelemhamisítás az is, hogy a magyar feudalizmus 1848-ban önként mondott le jogairól. A Galíciai és a Morvaországi jobbágyzendülések kényszerítik erre. Bécs jelentős politikai erőt gyűjt, mikor az 1846-os galíciai nemesi felkelést a fellázított parasztokkal vereti le véresen. Metternich Széchenyihez: Így fog járni minden magyar lázadó is! Saját népük veri agyon Önöket!

A szabadságnak nagy ára van minálunk! Engednek kivándorolni másfélmillió embert, de földet nem ad a ha­zafiságára büszke nemesség.

A kiegyezést követő gentry világ tönkremenésével az árverésre került földbirtokokat a román egyház segítsé­gével fölvásárolták: „Hétszáz középbirtok ment át zömében román parasztok egyéni vagy községi tulajdonába; amely folyamat a magyar tulajdonban lévő földek 144618 holdnyi csökkenésével járt." Erdély története 1590. oldal. A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek. Az eredmény: Szabó Dezső író tapasztalata: „Másnap dé­lelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak." Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!

Széchenyi:" Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja. A magyar tudat Mohács után jócskán összezavarodott, ráadásul a török kiverése után a nemzet energiája a kipusztított területekre összpontosult, azt népesítette be újra. Miközben a szlovákok gyorsan nyomultak utánuk."

Coméniustól idegen volt az aktív forradalmiság, de az elmaradottság és az " örökös jobbágyság" rendszere közötti összefüggést azonban észre vette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak kegyetlenségeinek, törvénytelenségeinek, s annak tulajdonítja, hogy nem szaba­don vállalt, hanem kényszeritett munka folyik. Erdély tört. II. köt. 1527. o.

„Arról nem beszélünk, hogy a francia sajtónak állandó témája egy nagy birodalom fölosztása, mely — néze­tük szerint mihamar bekövetkezik, mikor e nagy birodalom agg uralkodója behunyja szemeit... István király országa, mely majdnem gyarmata egy másik, züllő országnak, s mely csenevész, beteg testével egy futásra akart benyargalni a kultúr országok közé — bizony beteg ország. Koldus, mert szipolyozták és szipolyozzák. Magában nem bízó, mert másoktól függ. Ereje nincs, mert részei divergálnak.

A magyar politika pár éve teljesen belemerült a reakcióba, s egészen a kiváltságosak osztályát szolgálja. A nép vándorol ki. „Ha csak a jó sors nem segít, ez az ország pár évtized alatt össze fog omlani."

Ady Endre: István király országa, 1902. aug. 20.

Amerika egyre gyakrabban küld ide jó szemű tanulmányozókat. Itt helyben szeretné megtudni az okokat, amelyek a mai magyarjainkat kiüldözik. És ha megtudta, akkor Amerikával bajunk lesz... Amerika és kivándor­lás nélkül az oláh parasztlázadásnál rettenetesebb lázadás törne ki Magyarországon... a magyar politikusoknak ezer évig kellene sírniuk legalább. Sírjanak és bömböljenek, uraink, nagy férfiak. Ami átok ül ezen a szerencsét­len országon, mind önökért ül. Ami bűnt elkövettek, mind önök követték el. A Zápolyák, a nagy hazafiak, a politikusok. Ady: Jegyzetek a napról Budapesti Napló 1907. júl. 3.

Ezek az uralkodó osztályok, melyek a világháborúig szép időt és esőt, boldogulást és tragédiát és minden egyebet határoztak meg Magyarországon: az összeomláskor, a forradalom első perceiben nagy részben szét­szöktek a világ minden veszélytelenebb kártyaszobái felé. Nem volt olyan társadalmi réteg, amely a magyarság egyetemének organikus kifejezője s új történelmi szükségeinek megvalósítója lehessen. Soha még nép nem volt elhagyatva oly gyalázatosan sorsa intézőitől, mint a magyar. Mármost a kommün bukása utáni pillanatban meg­volt a veszély, hogy a sok szenvedéstől felnyílt szemű nép számadásra vonja, ezeket az elemeket, mint felelősö­ket, minden szenvedésért, a magyarság minden szervezetlenségéért és azért, hogy a magyarságot minden érdeke ellenére belehurcolták a világháborúba. Nosza megindult a jól megszervezett keresztény- nemzeti-konstruktív csaholás, hogy Magyarország minden tragédiájának az áruló Károlyitól cégjelzett zsidó baloldali destrukció volt az oka, „Elfelejtették", hogy gr. Tisza István nyílt parlamenti gyűlésben jelentette ki az összeomlás percei­ben: hogy a háborút és a magyarság sorsát illetőleg e háborúban Károlyinak volt igaza!

Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú emberbaromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.

A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket az­zal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen al­kalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre... A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a ma­gyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes... egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!... a folyto­nos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni.

(És ez az a „polgári középosztály" amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?)

Nagy bűne volt a magyar sors urainak, hogy Magyarországot azzal a lehetőséggel vitték be az osztrák di­nasztia elnyomó egységébe: hogy baj esetén a többi népek ébredező nemzeti öntudatát a magyar huszárlovak patái, a magyar bakák szuronyai teszik veszélytelenné a dinasztia számára... Ezért a nem saját bűnéért a magyar­ság irtózatosan bűnhődött. (Aki ezt megalkotta: „a haza bölcseként " szobrokkal ékesített „nemzeti nagyság")

Idézetek: Szabó Dezső: Virrasztó Koppány című írásából

„Hanem a legszebbnél is szebb az, hogy ők, kik azért vannak összeküldve, hogy a magyar nemzetet kiemeljék a régi fertőből, ehelyett még egy új gyalázatot csapnak a képéhez: megajánlják a segítséget Ausztriának Olaszor­szág ellen s ezzel magok csapják be az ajtót, melyen keresztül Európa nemesebb nemzeteinek rokonérzelme jött volna be hozzánk. Most már jöjjön el az idő, midőn magunk emberségéből, ami könnyen megeshetik, nem bírunk kilábalni a bajból, s forduljunk segítségért ama nemzetekhez, majd azt fogják mondani: menjetek a pokolba, ahová valók vagytok, kik kezet emeltek e szent szabadságra, midőn Európa, sőt ti magatok is küzdöttetek érte!” Petőfi Sándor, 1848 aug. 11.-én!

1914-ben háborúba hajszolja a népet a bölcs ország vezetés a monarchia érdekeiért ahelyett, hogy a szabad­ságharcot kezdené újra!

Az eredmény: egy elvesztett háború, 530000 halott, 1,5 millió sebesült, miatt reszketnie kell saját, romjai­ban megmaradt hadseregétől! Mert az oroszországi forradalom hírére esetleg urai ellen fordul! Linder Béla hadsereg-főparancsnok ezért nem akar katonát látni! „Így tehát az állam kormánykerekénél álló burzsoák legelső feladatuknak a munkások „lefegyverzését" tekintették." Engels, Berlin

„Sejtette régen mindenki, hogy a katonaság egy napon hazajön a csataterekről – írja Tormay Cécile –, kérdőre fogja vonni mindazokat, akik kiéheztették, kiuzsorázták hozzátartozóikat, és meggazdagodtak idehaza, amíg ők odakint szenvedtek. (Ellopták a hadisegélyeket, szexuális szolgaáltatásra kényszerítették a férj nélkül maradt csinos nőket.)”

„A háború utolsó éveiben pogromról az egész elkeseredett frontkatonaság, csak egyszer legyen vége a háborúnak. Leszámolásra készült a nép és ökle lassan, rettentően emelkedett a bűnösök felé.”

Kit és mit lőtt le Gavrilo Princip?

Ferenc Ferdinánd tisztán látó szeme élesen felismerte, hogy a Monarchia jelen mivoltában Ferenc József ha­lála után többé nem maradhat meg. Mindenek előtt felismerte azt a tényt, amely elől Magyarországon struccmadarak módjára eldugták a fejüket, s amelyet most csupán utólag állapított meg Apponyi, hogy a magyarországi nemzetiségek kérdése nem egy izolálható, tisztán magyar belpolitikai ügy, hanem hogy az a legszorosabban egy­befügg az összes kelet európai, a török iga alól néhány évtizede felszabadult nemzetek öntudatra ébredésével. A kérdés-komplexum csak úgy intézhető el, ha semmilyen részről nem történik majorizálás, hanem ha kantoniális helyi autonómiák összefogásából teremtenek Kelet Európa népei olyan politikailag neutralizált gazdasági egysé­get, amelyen belül a nyelv, a faj, a nemzetiség és a vallás tekintetei a legmesszemenőbb szabadságot élvezik. E nélkül a magasabb rendű és magasabb etikájú politikai tömörülés nélkül egész Kelet-Európa Balkanizálódik, egy késhegyig menő szüntelen komitácsi háború színhelyévé válik, s a vége csak az lehet, hogy a számbelileg nagyobb tömegek a numerikusan kisebb egységeket a szó szoros értelmében kiirtják! (Nyolcvan évre előre lá­tott!) Ha demokratikus úton, a népek előzetes beleegyezésével jön létre a konföderáció, akkor centrális elhelyez­kedésénél fogva is az új államszövetségnek Magyarország lett volna a központja.

Ferenc Ferdinándnak készen kidolgozott programja volt Magyarország feldarabolására! Hogyha Ferenc Ferdinánd életben marad, M.O. alighanem még Trianonnál is szomorúbb sorsnak nézett volna elébe!... egy jósnő megmondta, hogy világháború lesz miatta.

Ahhoz, hogy Trianonban feldarabolhassanak, el kellett vesztenünk a háborút.

Miért, hogyan vesztette el a Monarchia a háborút?

Az illetékes szemtanú, Magyar Lajos írását idézem: „Haditudósító voltam két évig a császári és királyi hadsereg főparancsnokság sajtó-hadiszállásán. Közelről és alaposan megismertem ezt a gépezetet, láttam, ho­gyan kormányoz népeket. Láttam a csataterek mészárszékeit,...ettem ,  a bakák fűrészporos kenyerét... hallotam, a haldoklók hörgését.

A katonát a legkisebb hibáért főbe lövették, amikor Potoriek, Bruderman, József Ferdinánd, Péter Ferdinánd és a többi bizonyítottan ostoba tömeggyilkos a Práterben lovagolt, Láttam tehetetlenségüket, lehetetlenségüket, láttam milyen műveletlen, korlátolt, tudatlan társaság intézte millió élet, milliárdnyi érték sorsát. Saját mestersé­gükhöz, a katonasághoz, a hadviseléshez sem értettek. Hiúságuk, butaságuk, tudatlanságuk miatt tízezrével pusztult az emberélet. Még a háború, a gyilkolás szempontjából is hiába.

Katasztrofális tájékozatlanság uralkodott a valószínű ellenségek erőviszonyai és katonai készültsége felől is ... a német vezérkar is teljesen tájékozatlan volt.

A monarchia és Németország közvéleménye évtizedek óta a hazugságok fátylán keresztül alkotott magának képet a külföldről: Franciaország —ezt hirdették róla — korrupt és szervezetlen... ilyen képet festett az uszító, hazug vagy jóhiszeműen tájékozatlan publicisztika a közvélemény elé, és nagyjából ez a kép lebegett a felelős államférfiak előtt is. S ezen felül a saját állapotaink és erőnk felől is képtelenül tájékozatlanok voltunk. A háború mutatta meg csak igazán, hogy mennyire aláaknázott volt a mo­narchia.

A mozgósítás mindjárt megmutatta, hogy a felkészülés bűnösen tökéletlen. Vasútjaink teljesítőképessége mi­nimális volt. Béke idején az osztrák és a magyar kormányok mindent elkövettek, hogy egymás vasútjait kölcsö­nösen tönkretegyék. Minden megtörtént, hogy a monarchia vasútjai akcióképtelenek legyenek. Mikor benyo­multunk Oroszországba, elcsodálkoztunk, hogy milyen dús és hatalmas sínhálózat tette lehetővé a forgalom zavartalan lebonyolítását.

Az első meglepetést az orosz lovasság szerezte... Nem vette fel a harcot a felvonuló, lovasságunkkal mint azt a felsőbb hadvezetés elgondolta, hanem) leszálltak a lóról, beásták magukat, és gépfegyverrel lőttek bele a lelke­sen vágtázó szegény huszárokba!

A hazug romantikára nevelt katonák meghaltak a vezetők tudatlansága miatt! ...az osztrák-magyar hadsereg lovassága jórészt elvérzett

Ahol a mi hadseregünk sorsát intézték, ott nem vették tudomásul, hogy a jövendő harctér, Kelet-Galícia, Orosz-Lengyelország és Szerbia, minden járvány melegága. Kolera-, tífusz-, és vérhas járvány tört ki. Rengeteg időbe és áldozatba került, míg a járványokat annyira-amennyire leküzdötték.

Nem hördült-e fel az ország, amikor a bakancscsalók (a frontkatonáknak szállított papírtalpú bakancsokra céloz) és a posztó szállítók bűnei, gazságai folytán a magyar proletárok tízezrei pusztultak el a Kárpátok hó és jégsírjaiban. Nem üvölt-e végig az ország minden szegényének, nyomorgójának elkeseredése, amikor a hadi miliók felhalmozására gondol? Most egyedül Budapesten 160 ezer munkanélkülit hagy jövedelem, segély nélkül, megadva néki az egyetlen magyar szabadságjogot: az éhenhalás szabadságát. Évente 100-200000 ma­gyarországi dolgozót tett hontalanná, űzött kivándorlásba... ahol a mezőgazdasági munkások évi jövedelme 150 és 500 korona között ingadozott, amelyben a tüdővész évente 70-80000 embert pusztított el, amelyben 3-400 ezer gyerek nem jut iskolába, amely tízezrével kergette prostitúcióba a dolgozók leányait! Magyar Lajos.

Így áll elő az a helyzet, hogy amikor a felkelt nemzetiségek megindítják az elszakadást, nincs komoly katonai erő, amely ezt megakadályozza! A nép, amely ugyan nem indult el urait lemészárolni, most nem hajlandó az „Úri Magyarországért" harcolni!

Károlyi Mihály hazafisága odáig megy, hogy reálpolitikusként, osztályérdekei ellenére átadja a hatalmat a kommunistáknak, ha velük, és értük hajlandó önmagát és országát megvédeni a nép! Kossuth 1853 körül ki­mondja (vásár után okos a paraszt). „Vigyázzunk a nemzetiségi politikával, mert ha a külső nemzettestekhez kívánnak csatlakozni, magukkal viszik a területet is."

De tudott volt a megoldás is!: „ha Magyarország komolyan veszi az elszakadni készülő nemzetiségek törek­véseit, nem kellene egyebet tenni, mint feláldozni a nagybirtokot, s a föld legyen azé, aki megműveli, s így a nemzetiségi mozgalom nagybirtokos vezetői kezéből kiesne a vezető szerep. Az a román vagy szerb paraszt pedig, aki 20-30 hold ura lesz, nem fog soha kikívánkozni olyan hazába, ahol legfeljebb a nyomorúság vár reá" — Latinka Sándor Somogy megye kommunista népbiztosa.

Valóban a Tanácskormány újra tudja mozgósítani a tömegeket a haza védelmére és katonai sikereket ér el! De ha a munkások a parasztok megvédik az ország integritását, akkor továbbra is övék kell maradjon a hatalom, mert a katonai siker legitimálja őket az ország további vezetésére is! Tehát a magyar uralkodó osztály inkább lesz a honvédő háború árulója (Julier Ferenc, Horthy Miklós, Bethlen István, Teleki Pál grófok) mint saját osz­tályérdekeinek ellensége.

A számszerűen és stratégiailag fölényes helyzetben támadó Vörös Hadsereget a vezérkar főnöke, Julier Fe­renc gonosz árulása kergette vesztébe. A hadrendet, az "ordre de bataille"-t Julier a bécsi Pokorny csoport útján eladta Bethlenéknek. Ők azonnal átadják a végzetes katonai titkot tartalmazó írást Cunninghamnek, s ennek pecsétje alatt Pallavicini Alfonz gróf angol futárigazolvánnyal bevitte Szegedre. A román hadvezetőség tehát az Antant tisztek közvetítésével már a támadás megkezdése előtt 36 órával ismerte a Vörös Hadsereg haditervét. De Julier nem elégedett meg az egyszerű árulással. Rendelkezéseivel, a hadműveleti irányítással megkönnyítette a románok helyzetét és lelkiismeretlenül vesztükbe vitte a magyar katonákat... A hadsereget ezzel az árulással Teleki Pál és Julier kelepcébe csalták. A vereség elkerülhetetlen volt... A történelem ítélkezni fog: Horthy Mik­lós, Bethlen István és Teleki Pál grófok, Julier Ferenc és társai méltó utódai a negyvennyolcas muszkavezető mágnásoknak. Nemeskürthy István Édes Erdély 116. o.

(Horthy) A császár inasa odaadja az ország kétharmadát, hogy Ő kormányzó lehessen, és a proletárdiktatúrát okolja a maga árulásáért. Végül a maga patkánybőrének mentése érdekében Szálasinak is hajlandó a hatalmat át­adni! (legvégül dísztemetést ád néki a hálás MDF-es utókor)

Később új árulók jönnek, akik az új hatalom kiszolgálásával hajtják a népet új igába akár az orosz tankok be­hívása árán is. A saját uralmuk fenntartása érdekében mindenre képesek és hajlandók! Ez a mi tragédiánk és nem Trianon! Trianon nem ok, hanem okozat egyenes következménye a szűklátókörű (ostoba) öngyilkos nemzetve­zetésnek. "Az elnyomó osztályok annál kegyetlenebbek, vérszomjasabbak, minél gyengébbek. Az ellenforrada­lom terrorja, bosszúállása mindig véresebb, és sokkal több áldozatot követel, mint a forradalomé." - írja Magyar Lajos, milyen igaza lett 1956-ra vonatkozóan is!

Korrupt országokban a panamákon szokás legjobban felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország... A magyar társadalomban, mint minden, fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető államférfiakról, előkelő politiku­sokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazembe­rek...

Aljasabbnak látszunk Szerbiánál. Szerbiában lemészárolták a királyi családot. Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai liferálják a népet, a nép jogait, a hazát. Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk most Európa testén. Lesz-e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?... Rettenetes, rettenetes történet ez... "

Ady Endre: Panama és anarchia, (Nagyváradi Napló 1903. júl. 30.)

„A magyarság politikai élete mindig is öntudatlan volt, mint egy félholté”
Erdélyi János 1845. — Miután Szent István kiverte a törzsi arisztokráciát a hatalomból!
    A másik lelki- szellemi fogyatékosság, a tapasztalatok szerzésére való képtelenség, melyről Németh László ír, és amit regényhőséről Csibráky-zmusnak nevez.
    „A magyarság öntudata egy nagyforgalmu átjáróház, jönnek mennek benne az ismeretek, de nem maradnak meg”
    „Természetes belső fejlődést nem ismerünk, az új gondolatok nálunk kiszorítják a régieket, mert nem belőlünk erednek, hanem mindig valahonnét készen hullanak az ölünkbe. S mivel mindig csupán átveszünk valamilyen gondolatkincset, intelligenciánkba nem szántottak barázdákat, nem a gondolkozás folyamatos haladásának eredményei…Olyan gyermekek vagyunk, akiket nem neveltek önálló gondolkodásra, s ha felnőttek semmit se mondhatnak magukénak, tudásuk felületes, lelkünk kívül van önmagukon.” P.J. Csadajev az oroszokról 1828.-ban, (bizony mi is hasonló színvonalon állunk társadalmi fejlődés szintjén!)
    „Az ember természetéből következik, hogy elveszíti önmagát, ha nem sikerül elhelyezkednie a múlt és jövő folyamatosságában:, a folytonosság érzete nélkül tévútra kerül. Ilyen gyökértelen emberek minden országban akadnak, nálunk azonban mindennapos jelenségek…(Nálunk először a szentté avatott István király vette el a „pogány” múltat, és jutalmazott „nemzetpusztító keresztény” lovagokat!) Gondolkodásunkban nincs semmi általános érvényű, minden egyéni, ingatag, és tökéletlen… Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le. (Jóakarónk a német, meg a Trianonnal „jutalmazó” Európa!)
    „...tudományunk nem foglalkozik a magyar társdalom lelkiállapotával, nem vesz tudomást a nemzeti amentiáról (=az ész öregkori elgyengülése), erről a fundamentális szellemi csonkaságról.”
    „...ha lenne a magyarságnak ép közösségi tudata, akkor a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a magyar szaktudósok mindenek előtt és mindenek fölött saját társadalmuk belső ügyeit tisztázzák. S ha ennek az ország határain belül politikai akadályai vannak, akkor a határon kívül élő tudósoknak lenne a dolga. A jelek szerint nekik se jut eszükbe!” 1987! (Ez ütött vissza a népszavazáson! 2005.-ben)
    „Magyarország történelmében nemcsak az idegen hatalmi befolyások játszottak végzetes szerepet, hanem a vezető társadalmi rétegek nagy hányadának idegen (eredete) szellemi orientációja, gyökértelensége.”
    „Egyszerűen vakok vagyunk mindenféle összefüggéssel szemben, mindig csak azt látjuk, ami épp az orrunk előtt van, elfeledve mindent, ami tegnap, vagy tegnapelőtt történt.”
    „Mert stabil értékrend nélkül, —kontinuitás— nélkül nincs gondolkodás, sem köznapi, sem tudományos, s egy logikus értékrendet másra mint önmegismerésre alapozni nem lehet. Nincs gondolkodás légüres térben, nincs egyetemes agyvelő, csak valamilyen konkrét környezetben sarjad.
    „A társadalom tonnás kérdéseiről papagályok beszélnek” — Csoóri Sándor — (pártpapagályok, zsebükre és karrierjükre kacsingatva, mondom én!)
    „Legújabbkori kulturánk megalapításakor Kazinczyék helytelenül állították át a váltót, elhanyagolták a gondolati alapvetést… ehelyett hazafias felbuzdulásból, látványos költészeti sikerekre törekedtek. Csináltak irodalmat, hogy legyen. Ezért ürül ki ennek az értelmiségnek az agyából emésztetlenül minden szellemi táplálék” — ezért a permanens agymosás.

Forrás: Hellenbart Gyula: Hamburgból nézve - Esszék az Új Látóhatárból, lényeges megállapításai kigyüjtésével.

E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap (1902 jan.30.) szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely az ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe…Ilyen megríkató baromság megérésére nem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk már minden megérhetőre.
Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott, ami szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit, jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanásaira, Kossuth Lajos Kalapjára, a pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibonganak  előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban…
    Kiállott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg X. úr, meg Y. úr, meg a többi jól ismert idióta. Néznek bennünket a kúltúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis ittfelejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűek vagyunk, s ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk. Látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk: a nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Menjünk vissza Ázsiába című cikk részlet.
   Korrupt országokban a panamákon szokás leginkább felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember panamázik… A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státuszférfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek.
Aljasabbnak látszunk Szerbiánál. Szerbiában lemészárolták a királyi családot. Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. Pár százezer ember kisajátítva tartja az országot. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai pedig liferáljak (szállítják), a népet, a nép jogait, a hazát.(Akkor a Habsburg, ma az Európa Birodalomba) Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk Európa testén. Lesz- e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?… Rettenetes, rettenetes történet ez. Panama és anarchia Nagyváradi Napló: 1903. júli.18. És Károlyi, meg Kun Béla okozta Trianont ugye?!
   Talán minden országban s minden korszakban több volt a nyíltság, kevesebb a hazugság. Jönnie kellett a magyar koalíciónak, hogy a históriában minden hazugságra rálicitáljon, hogy bebizonyítsa: nincs határa az emberi ostobaságnak. Még az ellenkezőjében se lehet bízni, ha a koalíció ígér valamit.
    Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamen¬umtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték) de forradalmat soha, s ezért nincs!                                                                                                                     
 

Marx: a tőke felhalmozási folyamata:

Az államadósság az eredeti tőkefelhalmozás egyik legerőteljesebb emeltyűjévé válik. A terméketlen pénzt nemzőerővel ruházza fel, és így tőkévé változtatja anélkül, hogy ezért ipari, sőt még uzsora befektetéstől is elválaszthatatlan veszélynek kellene kitennie magát. Az állam hitelezői a valóságban semmit sem adnak, mert a kölcsönadott összeget könnyen átruházható állami adósságkötvénnyé változtatják, melyek a kezükben továbbra is úgy működnek, mintha ugyanannyi készpénz volnának. De ha eltekintünk is a semmittevő járadékosok így teremtett osztályától, s a kormányzat és a nemzet között közvetítőt játszó pénzemberek rögtönzött gazdagságától,— valamint az adóbérlők, kereskedők, magán gyárosok meggazdagodásától is, akiknek minden államkölcsön egy-egy darabja égből hullott tőkét jelent —, az államadósság lendítette fel e részvénytársaságokat, a legkülönbözőbb fajtájú átruházható értékpapírokkal való kereskedést, az ázsióüzletet, egyszóval: a tőzsdejátékot, és a modern bankuralmat.
    Minthogy az államadósság fedezetét az állami bevételek alkotják, amelyeknek fedezniük kell az évi kamat- stb. fizetéseket, a modern adórendszer a nemzetközi kölcsönök rendszerének szükségszerű kiegészítője lett. A kölcsönök lehetővé teszik a kormány számára, hogy rendkívüli kiadásokat fedezhessen anélkül, hogy ezt az adófizető azonnal megérezné, de később mégis adóemelést tesz szükségessé. Másrészt az egymást követő adósságok felhalmozódása által előidézett adóemelés arra kényszeríti a kormányt, hogy az új rendkívüli kiadásoknál mindig újabb kölcsönöket vegyen fel!  A modern adórendszer, amelynek tengelyét a legszükségesebb létfenntartási eszközökre kivetett adók, (tehát ezek megdrágítása) alkotják. (és mert ezt mindnyájan „fizetni kényszerül, aki él!) ezért magában hordozza az automatikus fokozódás csiráját (a kölcsönfelvevés kényszerének!) a túladóztatás nem rendkívüli jelenség, hanem ellenkezőleg alapelv! Ezért Hollandiában, ahol ez a rendszer először honosodott meg, de Witt a nagy hazafi Maximáiban úgy ünnepelte, mint a legjobb rendszert arra, hogy a bérmunkásokat alázatossá, mérsékletessé, szorgalmassá és munkával túlterheltté tegyék.
 

Nincs új a nap alatt! A magyar „komédia” a régi, csak a szereplők, és a szereposztás változik! Szemelvény: Szekfű Gyula: Három nemzedék című könyvéből.


Feltűnés és botrányból ritkán következett tisztulás. A közvélemény éber kritikusainak, mikor a korrupció eseteit szellőztették, nem az erkölcsi tisztulás, hanem a kormány lejáratása, s általában 1867 kompromittálása volt a céljuk. A közjogi megoszlás oly férges gyümölcsöket termett, minők Széchenyi legkeserűbb sötéten látását is igazolták. A hatalom birtokában ülő párt kénytelen erkölcsi színvonalát tudatosan leszállítani, szemet hunyni tagjainak erkölcsileg meg nem engedhető gazdagodása, anyagi manipulációi előtt viszont a hatalom birtokából kizárt ellenzéknek minden eszköz jó, hogy ellenfelének morális betegségét minél élesebb formában, a túlzó gyűlölet minél kiáltóbb színeiben vigye a közönség elé s így a kiegyezésre (ma a szocialistákra) minél halálosabb csapásokat mérjen. A korrupciónak ellenzéki kritikája a legjobb akarattal sem nevezhető erkölcsinek. Az ellenzék a kormánytól kiinduló anyagi korrupció ellensúlyozására érzelmi és értelmi korrupciót fejleszt ki, főleg a hírlapirodalom segélyével. Gyűlölködő természetük szabadjára engedve valóságos orgiáit rendezte a sajtószabadságnak, a fórum embervadászatok színhelyévé tétetett, sorsukat a legjobbak sem kerülhették, ki és jellemző a közhangulat félrevezethetőségére az a tény, hogy a színmagyar vidékek lakossága kőzáporral fogadja a vonatot, melyen Klapka Györgyöt sejtik
    A nemzet immár nem két pártra, de két ellenséges táborra szakadt, melyekben a tétlen gyűlölködés volt a napi munka, míg a polgári kötelesség, vele az állampolgári szolidaritás érzése, mely az abszolutizmus idején megvolt, ismét meglazult.

„Az államok akkor pusztulnak el, amikor már nem képesek a hitványakat a derekaktól megkülönböztetni” (Antiszthenész —12/VI.5.) Mi, most tudjuk-e? Vagy az MSZP ennyiben ma is „leninista”?
 „ Ha hitvány gazemberek kerülnek magas polcra, amennyivel méltatlanabbak erre, ugyanannyival gondatlanabbak és felelőtlenebbek lesznek, s eltelnek esztelen hetykeséggel és vakmerőséggel” (Demokritosz — 41/48,) Lásd Sztálin, Rákosi, Kádár, Caucescu, Zsitkov, Honecker, stb. elvtársak!
 „Minden törvény, lett légyen önmagában bármilyen kiváló, haszontalan, sőt egyenesen veszedelmes lehet, ha a nép nem méltó, nem alkalmas rá”…És minden népnek olyan a kormánya, amilyet megérdemel!
„Az uralkodó réteg forradalma csak arra jó, hogy vég nélkül fenn tartsa saját forradalmát (Babeuf, Rendszerváltási komédia)
A felnőtt férfiak általános választójoga ma népszerű vesszőparipa, amely gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legenergikusabb, de legkevesebb gyakorlati érzékkel rendelkező népréteget. (Owen)
„A demokrácia álarca csak addig kell a buzsoáziának, amíg az az Ő hatalma előtt pajzs!” Lenin 1902-ből, de van, aki ezt máig se tudja!
 

—    Az, hogy megbuktak 1919-ben, 1956-ban, 1989-ben?
—    A megszállók, és csalások segítségével jutottak hatalomra 1948-ban?
—    Félmillió embert  hurcoltak meg törvénytelen eljárással, tízezreket veréssel, börtönnel?
—    Hogy a moszkvai helytartók köztörvényes bűnözők voltak szerte a világon!
—    Hogy idegen tankokat hívtak be saját népük ellen?
—    Repülőgépről géppuskázták, sortüzekkel irtották a hatalmuk ellen tüntetőket, hatvan helyen az országban!
—    A világ minden táján megbukott az eszme a gyakorlatban?
—    A gazdagok vagyonát elszedők, magukévá tették az „állami, népi vagyont”!
—    A kizsákmányolók elűzői maguk lettek kizsákmányolóvá?
—    A nácizók magukon viselik a nácizmus ismérvét? — milliárdosok hirdetnek szocialisztikus jólétet kapitalizmusban!
—    Minden, amit hirdettek, tettek, és tesznek, hazugság.
—    Ostobaságuk, gazemberségük, révén lejárattak egy jobb sorsra érdemes eszmét?
—    A szegény tömegeket ugyanúgy becsapták, mint mindig a történelemben?
—    A volt internacionalisták nemzeti szocialisták a szó hitleri értelmében?
—    És végül, de nem utolsósorban, az öszödi beszéd, ahol nem csak a hazugságaikat, hanem az inkompetenciájukat is beismerte Ferenc?

„Mindinkább meggygyőzödöm, hogy az ország helyzete reménytelen, ez az ország nem képes magát megvédeni, mert nincsenek az állam kormányzatában becsületes emberek! (A pápai követ írja Rómának, 1526-ban!)
„…el nem tagadhatjuk, és nem szépíthetjük azt a példátlan önzést, amelynek durva konfliktusaiból áll e korszak úgynevezett politikai története. Keserű arra gondolni, hogy ez ország politikai vezetői méltatlan, alacsonylelkű, legjobb esetben tehetségtelen emberek voltak”
Szekfű Gyula Tomori című tanulmányából. Nincs új a nap alatt!

Ha kocsmában ágálsz, akkor izgató vagy, ha a televízióban, akkor pártelnök, vagy közéleti nagyság.
Ha kicsit lopsz, hogy megélhess, sikkasztó vagy, ha milliárdokat, akkor bankelnök, vagy miniszter, esetleg nemzetközi szakértő.
Ha kapával agyonütöd a szomszédod, gyilkos vagy. Ha tankot gyártatsz, háborút kezdesz politikus. Ha milliókat pusztítatsz el haláltáborban, szibériai fagyban, szobrokkal dekorált „történelmi nagyság”.
„A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, nem hágy kenyeret” (Példabeszédek 18/3 – a szocializmus megerősítette e tapasztalatot!)
„Fejedelmeid megátalkodottak és lopóknak társai, mind szereti az ajándékot, és vesztegetést hajhász” (Ézsaiás próféta 23.    - privatizáció)
„A modern állam politikai tehetetlenségének leplezésére magas fokú dezinformációs tevékenységet kénytelen folytatni. Minél rosszabb a kormányzat, annál több a hazugság  Miért nem büntetendő a parlamenti, nyilvános hazudozás, akkor sem, ha kiderül? Azonnali kizárás, (tetten érés, rá bizonyítás esetében) mandátumtól való megfosztás visszatartó erő lenne, és sok felesleges szócséplés kiiktatása révén, hasznos munkára maradna idő! Talán mindkét párt elesne egy nem nélkülözhető eszköztől?

A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie. A politikai tehetetlenség épelméjű embert nem képes kormányozni. De ahhoz, hogy az embert demoralizálja, nem elég, hogy a médiában a közvéleményt dezinformálja. A modern állam nem a nép munkájának kizsákmányolásából, és nem az alattomos terrorból, hanem a dezinformált közvéleményből él!
„A becstelenségben keletkezett államot csak becstelenséggel lehet fenntartani!” (Hamvas Béla)
„Az uralkodó réteg forradalma csak arra jó, hogy vég nélkül fenntartsa saját uralmát” (Babeuf, Bölcsességek Könyve - lásd rendszerváltási komédia!)
„A hatalom mindenütt a rosszabb ember kezébe került. S ez másként nem is lehet, mert csak a gonoszabb ember képes arra a sok alattomosságra, aljasságra, kegyetlenségre, amely a hatalom alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges” (Leó Tolsztoj, Az újkor vége esszé 1910!)

„A demokratikus elv, vagyis a nép önkormányzatának elve, tökéletes csődöt vallott. Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem a hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága. A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, Vagyis a hatalom hazugságára válasz a nép hazugsága. Az egymás becsapásának ezt a sajátságos területét nevezik politikának, amely a köztudomás szerint is a mindenkori létezés legaljasabb helye…
A kormányzat nem szilárd elveken, hanem az emberi gyávaságon és hitványságon nyugszik… A hatalom erejét az embernek az igazságban való erőtlensége biztosítja… Rettenetes dolog az igazságtól elhagyatva élni, és elfulladó szorongással látni, a hazudozás miképpen diadalmaskodik, és a korrupt ember miképpen részesül az élet pozitívumaiból, az igazság beavatkozása késik, az elaljasodás fokozódik, és az ember abban a hiszemben kezd lenni, az igazság merő rögeszme, Ő pedig idióta és fantaszta és hibbant görcsben él!”  (Hamvas Béla, 1961.)

„a „szocializmus vezérei” aljas talpnyaló módon alkalmazkodtak nemcsak „saját” nemzeti burzsoáziájukhoz, hanem (maguk váltak azzá 1989-ben!) éppen saját államuk érdekeihez, hiszen az úgynevezett nagyhatalmak többsége már régóta számos és gyenge népet kizsákmányol, és leigáz”.

Lenin: Állam és forradalom, előszó

Az állam a társadalom terméke bizonyos fejlettségi fokon: annak bevallása, hogy ez a társadalom megoldhatatlan ellentmondásba bonyolódott önmagával, kibékíthetetlen ellentétekre hasadt, amelyeknek leküzdésére képtelen. Hogy azonban ezek az ellentétek, az ellentétes érdekű osztályok ne semmisítsék meg egymást, („Tetszettek volna forradalmat csinálni” Antall miniszterelnök) és a társadalmat meddő küzdelemben, olyan hatalom vált szükségessé, amely látszólag a társadalom fölött áll, az összeütközést tompítja és a „rend” korlátain belül tartja: és ez a hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe helyezkedett, és mindjobban elidegenedik tőle: az állam. A kispolgári demokrácia sohasem képes megérteni, hogy az állam egy meghatározott osztály uralmi szerve, amely osztályt nem lehet kibékíteni ellenlábasával.

Az állam második jellegzetessége olyan közhatalom létesítése, amely már nem esik egybe az önmagát fegyveres hatalomként megszervező lakossággal. Kialakul az állam, külön hatalom jön létre, a felfegyverzett emberek külön alakulatai; és minden forradalom, amikor szétrombolja az államgépezetet, szemléltetően megmutatja, miképpen igyekszik az uralkodó osztály felújítani a felfegyverzett emberek Őt szolgáló külön alakulatait, miképpen törekszik az elnyomó osztály, hasonló, új szervezetet létrehozni, amely alkalmas arra, hogy a kizsákmányolókat szolgálja. (Munkásőrség, polgárőrség)

A vagyon mindenhatósága azért biztosítottabb a demokratikus köztársaságban, mert nem függ a politikai gépezet egyes hibáitól, a kapitalizmus rossz politikai burkától. Ezt a hatalmat a burzsoá demokratikus köztársaságban a személyeknek, intézményeknek, pártoknak, semmiféle változása sem ingatja meg, Az olyanfajta kispolgári demokraták, mint a mi mensevikjeink (ma FIDESZ-eseink) maguk is azt a hamis nézetet vallják és a néppel is, elhitetik, hogy az általános választójoga „mai államban” valóban ki tudja fejezni a dolgozók többségének akaratát, és biztosítani tudja ennek az akaratnak megvalósítását. Naiv, és gyermeki álom az is, hogy a burzsoázia meghajlik a szavazócédulák tömege előtt, amikor osztályuralma fenntartásáról van szó. "A demokrácia frázisa csak addig kell a burzsoáziának, amíg az az ő melle előtt pajzs", Magyar Lajos 1919.

Néhány esztendőnként egyszer eldönteni, hogy a parlamentben az uralkodó osztály melyik tagja fogja a népet elnyomni, eltiporni — ez a burzsoá parlamentalizmus valódi lényege, nemcsak az alkotmányos monarchiákban, hanem a legdemokratikusabb köztársaságokban is. Forradalmi-demokratikus frázisok a falusi Jánosok félrevezetésére, és bürokratikus huzavona a kapitalisták kielégítésére, ez a lényege a becsületes koalíciónak. Lenin
„a respublikák eddigi próbái—pedig semmi egyéb, mint egyedül intelligentia híja miatt — mindig sikertelenek valának, és még nem hangzott elég erősen, hogy iszonyú hazugság!” Széchenyi István 1831.-ben!
„a felnőtt férfiak általános választójoga ma népszerű vesszőparipa, amely gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legenergikusabb, de legkevesebb gyakorlati érzékkel rendelkező néprétegeket” Oven 1902.
„a nácizmus jellegzetes példa az olyan politikai mozgalomra, amelyben alapvető ellentmondás volt a mozgalom (kispolgári) osztálybázisa, valamint (a (ma a nemzetközi) nagytőke érdekeit szolgáló) programja és tevékenysége között” Jerzy J. Wiatr: A politikai viszonyok szociológiája Kossuth Könyv Kiad. ÖNÖK JÓL ÉRZIK MAGUKAT A „NÁCI” PÁRTTAL KOALICIÓBAN? Kérdeztem az SZDSZ-től.  Fasizmus az, amikor a milliárdosok, gyárosok hirdetnek szocializmust a tömegeknek!  Tehát: fasisztáznak a fasiszták? Szabó Dezsői „történelmi humor! A politikai műveletlenség, vagy szemérmetlenség, fényes példája?
 

„a magyar (és mint a többi „pusztai” nép) magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, Úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, maga alatt felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok!”
    E kutya-macska-féle agyarkodó szokásunkból fejlődik ki „azon különös szesz, vagy minek is nevezzük, mely szerint mindegyik kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs a világnak tán oly legkisebb féket, rendszert nem tűrő népe, mint a magyar” — Széchenyi István
    Uralkodók iskolája a történelmi tapasztalat. A nyolcadik század elején a világ két szuperhatalom között polarizálódott, amelyek a kereszténységet és az iszlámot reprezentálták. Ideológiai tanaikat hatalmi politikájukkal kovácsolták össze a propaganda, a felforgatás és a katonai hódítás klasszikus módszereivel. A Kazár birodalom egy harmadik erőt reprezentált, azonban függetlenségét csak úgy tarthatta fenn, hogy sem a kereszténységet, sem az iszlámot nem fogadhatta el, mert a választás automatikusan alá rendelte volna a római császár, vagy a bagdadi kalifa uralmának. Ezért, látszólagosan a zsidó hitre tértek.
    A türk birodalom szétesése a kazároknál akkor kezdődött, mikor a türk dinasztia kezéből a Talmudot tanult helyi kazár vezérekre (ma SZDSZ!) támaszkodó fejedelem kivette az a hatalmat a vallás és isten nevében. A fejedelem számára ez a kiszszámú vezetőréteg biztosította a privilegizált helyzetet az államban. A fejedelem viszont biztosította ennek a rétegnek a hatalmát saját népétől függetlenül, sőt a talmudizmussal kiszakította ezt a réteget abból a népi közösségből, melyből kinőtt, hiszen a kazár nép idegenül állt szemben a zsidósággal. Ennek a tanult rétegnek a jelentősége annyira nagy lett, hogy a türk kagán kénytelen volt fölvenni a zsidók vallását, és ezt állami szimbólummá formálni, vallási és politikai téren. Mikor Obadja vezér nyílt színre lépett, s meghirdette a mindenki számára kötelező új hitet, tulajdonképpen tudva-nem tudva a kazár nép kiirtását kezdte meg!
    Titkos megfigyelőin keresztül jól tudta, hogy a kazárok még idegenebbül állnak szemben a zsidókkal, mint amikor befogadták őket. Obadja a törzseket egymás ellen játszotta ki, buzgón sürgetve a talmud elismerését. Behívta az úz és besenyő (később bajor, orosz) seregeket. Zsoldosaivá fogadta őket és Sarkel városában (Székesfehérvár, Budapest) a véres háború végén már idegen zsoldosok őrzik a kazárok nélküli Kazáriában a mintegy 200 elzsidósodott kazár vezető család hatalmát, és vagyonát.
    A Talmud minden zsidókra nézve előnytelen kijelentést, függetlenül attól, hogy igaz vagy sem, elnémítani és megbosszulni parancsol, nem pedig toleránsan megvitatni engedi.
    Kazáriában a talmudista vezetőség idegen zsoldosokkal irtott ki saját népét!
Mikor Álmos, a kazárok kievi helytartója látta a talmudista államvezetés, s azzal egy zsarnoki csoport embertelen hatalmi vágyát, a magyar katonai vezetés kellő időben az egyetlen helyes megoldást választva döntött az új hazába költözés mellett.
    Taksony fia Géza, tehát amikor fejedelmi trónra lépett, világosan láthatta maga előtt a helyzetet. Hatalmának összes ellenségei már megszerezték maguknak Bizánc jóindulatát. Annak idején az orosz fejedelemség megszervezői is ingadoztak a latin és a görög kereszténység elfogadása között. Csakhogy az ő földrajzi és politikai helyzetükben, oly formában közeledhettek Bizánchoz, hogy függetlenségüket meg tudták őrizni. Géza előtt nem állt nyitva ez az út. Ha Bizánchoz közeledik, nem növeli tekintélyét, mert ebben alattvalói már megelőzték. Ugyanakkor az is világos volt, hogy ezzel a nyugati kereszténységű német fenyegetettség nem szűnik meg, sőt inkább erősödik.
    Gézának tehát országán belül egyensúly helyzetet kellet teremtenie, hogy ennek segítségével a német ellenségből szövetségest formálhasson a hatalma ellen lázadó, és az ország egységét fenyegető alattvalókkal szemben. Ezért határozta el a latin kereszténység felvételével a csatlakozást a nyugati mintájú keresztény államhoz.
    Géza fejedelem, és fia Szent István receptje tartóssá vált a magyar ország vezetési gyakorlatban. A saját népe ellen idegen, külső hatalomra támaszkodni, annak vallási, katonai zsoldosaival tartani rendet az össze fogásra képtelen, basáskodásra hajlamos magyar törzsi vezérek és kiskirályok között. Akkor is, ha megtapasztalhatta bőven azt is, hogy ennek a lépésnek milyen következményei lesznek, lettek! „Szent István” kiirtotta az ország lakosságának közel felét a keresztény lovagok segítségével, és a jólétbe segített keresztény papság „szentté” avatta ezért! Az óriási egyházi birtokokat a kultúra terjesztése címén kapták. Mit adtak érte? Latinul prédikáltak az írástudatlan tömegeknek! Építettek templomokat kényszermunkával (robot), és minden jövedelmük tíz százalékával adóztak azért, hogy megtanítsák nékik, hogy ez Isten rendelése, és törődj bele abba, hogy ez így jó neked! Az uralomhoz jogcím, ideológia is kell, a hatalomhoz kiszolgálók, haszonlesők, és haszon -élvezők. Mindig akadnak kutyák, akik a legvéresebb kezű gazdát is „Istenítik” mert nekik is jut az áldozatok véréből. Ők is abból élnek! A valódi kutyák nem falják fel egymást hitük vagy világnézetük okán, sőt sehogy sem, erre csak az ember nevű sakál képes!

Idősebb Vargyasi Daniel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, (Micu-Klein püspök kortársa) emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasította szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő. Forrás: Kocsis István: A meztelen igazságért, Püski k.k.

Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le.

„S valljon mi megint ezen elfogultság oka, melly a közönséget e tárgy körül tökéletes sötétségben tartja? Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reactiók törvényi körül – melly mint fentebb érintém, felette fájdalmas, s a közönségre nézve kimondhatlan káros… Minden engedékeny s lágy törvény okvetetlenül éppen ezen most említett effectust szüli. Tíz bűnöst s gondatlant directe kimél, ellenben száz ártatlant és szorgalmatost indirecte büntet…a rosszat, lágyvelejűt, tanulatlant s gondatlant ápoló törvény, midőn e szép társaságnak néhányit tán megmenti – s csak tán, mert ez is kérdés – minden bizonnyal számtalan jót,okost, tanultat s gondost szüntelen büntet, s eképp  nem az élet elvének, de a rom Istenének állít oltárt.”

Dehát ezt a korszerűtlen és tudatlan Széchenyi István írja a Stádium lapjain. Ellentétben a mai felvilágosult politikusainkkal, akik az említett lágyvelejűt ápoló törvényt működtetik.

Mindenki által tudott, hogy a civilizációkat mindig a barbárok győzték le. A római birodalom kultúráját a sötét és mosdatlan középkor követte, és ezer évbe tellett, míg a civilizáció újra fejlődött. Ez lesz a mi jövőnk is? De ha még hátrább nézzük, az iráni sivatagban találhatunk a homokban 300 m átmérőjű üveglencséket, amely korabeli nukleáris robbantásokat feltételez. Melyeket a magyar népmesék üveghegye őriz az emlékezetbe. Tehát feltételezhető, hogy az emberiség egyszer már elpusztította önmagát, melynek emlékeit, a jégkorszak hatvan méteres jege gyalult el. Ha hozzá tesszük a jelen globális válságát: bank, népesség túlszaporodás, energia, ivóvíz, élelmiszer, és azt, hogy ez mindenkor háborúkhoz vezetett, akkor igen rosszak a kilátásaink. A Trianont siratók felejtik azt is, hogy a háború végi „rendezés”, a többségi népesség vette el, Magyarország területének kétharmadát. Most ismét a betelepültek túlszaporodása történik a magyarság pénzén és nem figyel oda senki.

A magyar (mint az anekdota béli ló) ha nekimegy a falak, nem vak, csak bátor.
 

Országunk gondjainak okát keresve (hazának nem nevezném, mert az a tolvajok lopási felségterülete) s a tolvajok nem tekintik hazának csak lopási birtoknak. Közben zajlik a pártok között az óvodás szintű ki hazudik nagyobbat, ki lop többet vetélkedő, és az Európa tanító nénihez járás.

Senkinek nem jut eszébe a jó öreg közmondás, miszerint fejétől bűzlik a hal. Csak az ősi magyar átok emlegetése történik. Pedig egyszerűen, a mindenkori ország vezetés hibájára vezethető vissza. Mint ahogy az egyén sorsát jelleme nagyban befolyásolja, ugyanúgy az állam sorsát is befolyásolja vezetői jelleme. Széchenyi  a Hitelben ( 1830.) így ír:
„Unalom a rosszra hajló embert rosszá, a jóra hajlót boldogtalanná teszi, s valóban szánakozásra méltó kinek az életben dolga nincs. S maguk tudják munkásságaik által elejét venni jövendő elaljasodásoknak”. Emlékezzünk a magyar nemesség volt a mai szóval uralkodó osztály, amely magának tartotta fenn az ország vezetés jogát. Akit Petőfi így jellemzett: „Nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok”… Munkátlanság csak az élet, van életem, mert henyélek”.  1848. márc. 18. naplóbejegyzés „ s azért szánakoztam a napi politika kurjongató hősein, s mosolyogtam a fontosságot, melyet maguknak tulajdonítottak., hogy az ő fényes tetteik, és fényes beszédeik nem egyéb mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehelete elsöpör. Tudtam, hogy ők nem azok a nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátsszák, hanem csak dekorátorok és statiszták”.  El is juttatta ez az okos ország vezetés Szent István országát Trianon palotáig. Közben Veres Péter jut az eszembe: „hogy elvégre állatok vagyunk, és ne várjunk sokat magunktól. Mert láttam, hogyha az állatoknak is vannak hibáik, ha falánkak, irigyek és kegyetlenek is, de legalább nem részegesek, nem hazudozók, nem aljasok. Ravaszok vagy kegyetlenek, vérengzők vagy lusták, de mindezt természetükből eredően teszik. Az ember azonban természete ellenére teszi, s ha mégis romlott: életrendje miatt romlott”.

Meg kívánom jegyezni, hogy a Trianonban ítélkezők maguk 70 évvel ezelőtt rabszolgát tartottak, s a rabszolga felszabadító háborút a 48-as magyar honvédtisztek segítségével vívták meg. Másrészt barátom emlékét kívánom megemlíteni, aki az 1970-es években-Volgográdban járva egy síró magyar öregember borult a nyakába. „Fiaim, otthonról vagytok, én 1916 óta vagyok itt, és Leninek sohasem győztek volna a magyar hadifoglyok katonai vezetésben való részvétele nélkül”.( sőt I. Habsburg Ottó hercegecskéből is a magyar király segítsége csinált európai tényezőt. Magyar tudósok készítették az USA-nak az atombombát, de mondhatnánk a közeljövőből Antall Józsit, akit megkérdeztek a szerb háborúról, de nem mondta, először adjátok vissza a magyaroknak, ami a magyaroké s a többin osztozzatok. Nem lett volna a Jugoszláv háború.

Jászi 1905-ben azt írja: (nem szószerinti idézet) egyszerű kismesterségek, mint csizmadia, szabó stb. gyakorlásához évekig tartó tanulás, vizsga szükséges. Csak milliók sorsának intézéséhez nem kell semmiféle tudomány, csak még butább emberekkel meg kell választatni magunkat. Valamint a kommunizmus veszélyét se tudta komolyan venni, mert meggyőződése volt, hogy a bukásra van ítélve. A történelem a kísérlet ellenére Őt igazolta. Ő írta meg azt is, hogy politikusnak csak az megy, aki a polgári életben a maga munkája után nem tud megélni.

Az idegen hatalom segítségével megint a buták, ostobák jutottak hatalomhoz. Ők lettek az új uralkodó osztály. A párthoz való hűség kellett a bármilyen vezetői poszt betöltéséhez is. Négy elemis megyei főispánokkal, akarták építeni az új mindennél fejlettebb társadalmat. Két év alatt lecserélték az egyetemi oktatói gárdát. Mivel a józanész ritka kincs, ma a demokrácia nevében a (buta) többség uralkodik. Megint csak felejtették Széchenyit, aki szerint „az önkény rendszerint karöltve jár az ostobasággal”.
Széchenyit megölték ezért, de az ő igazsága romba döntötte a Habsburg, a cári és a sztálini birodalmat.   De sajnos ma is ezek a bölcsek neveltjei, akik a párt kegyelméből lettek valakik, rángatják dülöngélő szekerünket a végzete felé. „Mondd az ostobának, úr hogyan lehet/Meglásd ő hűségesen követ”. Írtam 1978-ban az ilyen emberekről.

A kommunizmus ostobái után elővették a „polgári demokráciát”, feledvén megint a polgárság íróját, aki 1944-ben így ír: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy Ő, mint „keresztény magyar ember előjogokkal élhet e világban”. Emberi gyarlóság, hogy minden korban vágynak az emberek „Isten kiválasztott állatja lenni” munka nélkül a többiek felett, azok kihasználásával előnyökhöz jutni. Ez a gondolkodás rendszer független.

„Ha közelebbről szemléljük azokat a férfiakat, akik tébolyult időben a világot igazgatják, jobban csodálkozunk hitványságunkon… megdöbbentő, milyen kevés tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki birodalmak sorsa felett döntsön, és be kell látnunk, hogy az emberi dolgokban van valami végzetszerű és titokzatos, amire nincs magyarázat”.
Chateaubriand fr. történész. A magyarázatot a pápai követ adta meg 1526-ban: „Ez az ország nem képes megvédeni magát, mert kormányzatában nincsenek becsületes emberek”. És mi ragaszkodunk a hagyományainkhoz.
 

            A később szentté avatott első István király, a magyar lakosság felének ki irtása árán keresztényvallás felvételére kényszeritette országát. Felrúgva hatalmának erkölcsi alapját, a törzsi szövetség vérszerződésébe foglaltakat. Megalapozta az idegen eredetű ország, és vallási vezetés hagyományát, (német és olasz embereket helyez vezető posztokra, nélkik ad nagybirtokokat,) amely máig ható pusztító erejű népünk számára.

            István „áldásos” működése oly eredményes volt, hogy 250 év multával, a magyarok nyilaitól rettegő Európa utó magyarjai nem tudják magukat a mongoloktól megmenteni! Volt egy közvetlen bűn is: a segítség reményével behívott kun nép vezérét Kötöny királyt 1241 március 17.-én legyilkolják! Április 11.-én csatát vesztünk Muhinál!

            A Dózsa György vezette parasztlázadás leverése után hetvenezer parasztot gyilkol le a győztes „nemesség”, és rabszolga sorsra veti a lakosság 95% -át! A mohácsi csatát a távolból „szemléli” a sereggel rendelkező Szapolyai János (maga is királyi álmokat szövöget) de megvédeni meg sem próbálja országát! Az országvezetés=uralkodó osztály bűnéért a „jutalom” a százötven éves török uralom, a lakosság több milliós pusztulása, az azt követő betelepítése más népeknek! A mongolok tudták, nem csak az élőket ölik meg, hanem valamennyi, (estleges) leszármazottját!

             Az ország vezetésére, megegyezésre képtelen vagyonos osztályok (például nemzeti király választása kérdésében, és a honvédelemre vagyoni áldozat vállalás elutasítása) miatt az ország az önfelszabadításra képtelen volt, így az osztrák, és összeurópai segítséggel valósult meg, melynek eredményeként, nyakunkon maradt az osztrák-habsburg uralom. A katolikus egyház a kíméletlen egyházi adó behajtásával, a népet, a kevesebbet követelő román egyház felé terelte, ahol ők elrománosodtak.

            A Rákóczi, majd a Kossuth, féle szabadságharc szintén kudarcba fulladt a nemesi ország vezetés szűkagyúsága miatt, mivel a paraszti lakosságot nem tették érdekeltté, földosztás útján. Az uralkodó osztály kiegyezett az idegen hatalommal, a népet inkább kivándorlásra, kényszeríttették helyükbe az olcsóbb románokat telepítették, mint földet osszanak, hogy azután a lakosság idegen ajkúsága címén bekövetkezett trianoni bűnhődést, a földosztó Károlyi, és a védekezni próbáló Kun Béla nyakába varrják!

            A maga kormányzóságáért a Trianont aláíró Horthy, azt a Szovjetuniót támadja meg, amely nem írta alá a trianoni szerződést, hogy újabb egymilliós véráldozata (ki tudja pontosan mennyi?) legyen az Ő bűnének, és az orosz ide jöjjön melynek áldását ma, és ki tudja meddig szenvedjük? Ötvenhat után meghunyászkodtunk, eltűrtük a helytartók, a gazemberek kiskirályságát, élveztük „a lopni, és lopni hagyni” összekacsintását, és most felháborodunk, hogy mindenüket ellopták! A munkahelyünket, a nyugdíjunkat, az egészségünket, a lakás melegét Feledtük azt, hogy bűnözni büntetlenül, csak ideig-óráig lehet!

            „Haj de bűneink miatt gyúlt harag kebledbe, / s lettél magzatod miatt, magzatod, hamvedre”

           „Az eredmény az ostobák tanítója!” A magyar oly büszke az Ő „nagy eszére” ennyi eredmény sem ingatja meg, döbbenti rá mérhetetlen ostobaságára, mellyel eltűri az ország vezetést, az Ő bűneivel egyetemben?

Rövid életemben meggyőződéssé érett az a tapasztalat, hogy minden embernek az a kívánatos társadalmi rendszer, amelyben ő a kiválasztottak kasztjába, osztályába tartozik, s elvetendőek azok a berendezkedések, amelyekben ő a ’vesztes’ oldalra sorolódik. Egy mondás szerint Isten az észt osztotta el legjobban, mivel mindenki azt hiszi, hogy neki több jutott, mint a többieknek. Ugyanilyen tévhittel formál jogot a maga kiválóságának, kivételezettségének indoklásául. Ne feledjük azt sem, hogy a kapitalizmus bűneire válaszként született meg a szocializmus, mely az elnyomottak ellentámadása volt. Ők sem bizonyultak jobbnak a régieknél. Az ember nem tudott kibújni saját bőréből – tudomásul kellene venni, hogy minden élő élősködő. Az emberi társadalom olyan, mint a zöld mező, az elődök hulláin virul.

 A kitörési kísérlet tehát kudarcot vallott, de érdemes volt-e elővenni a régi kacatot?

A jobboldaliság „dícsérete”

Márai Sándor naplójából

 „Ha vége lesz ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár ránk: államot kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, reánkhagyott… Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul: aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni (a zsidó tulajdonosok helyett keresztény, magyar vállalkozó lett a névleges tulajdonos) a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

  „A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik osztály érdekeit.  A réginek a védelmezői mindig rá fogják szedni a reformok és javítgatások híveit, amíg ezek meg nem értik, hogy minden régi intézmény, bármily használhatatlan és rohadt is, egyik vagy másik uralkodó osztály erejére támaszkodik.”

Forrás: Lenin: Mi a teendő.

 „Sok idióta fordult elő ezen a konferencián, (pártkongresszuson) sok nagyképű, önelégült idióta — falra tudok mászni ettől a fajtától! A közönséges idiótákkal nincs semmi baj, mert szót lehet velük érteni, és jobb belátásra lehet őket téríteni. De az önelégült idióták — azok az idióták, akik leplezni igyekeznek valódi mivoltukat, mindenféle hókuszpókusszal sikerül is elhitetniük, hogy ők az emberiség díszpéldányai — őket egyszerűen képtelen vagyok elviselni! A közönséges idióta nem csaló, a közönséges idióta őszinte, a képmutató idióta viszont álságos, kibírhatatlan képződmény!”

 Richard P. Feynman, Nobel-díjas

 Kik azok a szabad demokraták?

Szabó Dezső írásai, 1927-ből

 „A közéletben súlyos tehetségű morális embert veri az immorális, minden ordításra kapható, ezerfogú éhes emberbestia. És megszületik a szervezett gyilkosságok, rablások a morállá konszolidált bűnök, hazugságok és perverzitások irtózatos szisztémája, a világtörténelem legóriásibb arányú haláltánca: a korlátlan szabadverseny, a polgári kapitalista demokrácia, a zsidónak megígért nagy történelmi szüret… Legáltalánosabb formája a politikai szabadverseny elvének: az állam minden felnőtt tagja választhat, és választható.

De egyszerre felhemzsegnek a műveletlen, semmi lelkiismereti törvénytől meg nem kötött, vad politikai kalandorok, elszánt, éhes politikai apacsok, akik a törvények dzsungelében könyörtelenül gázolnak át mindenen szilaj étvágyuk kielégítésére. És ezek jobban tudnak ordítani, ezek mindent tudnak ígérni a nép őselégületlenségének, ezek a végsőkig tudják nyargalni az aktuális jelszavakat, mert a becsületes lehetőségek, hazafias aggódás és a felelősség nehéz érzése nem köti őket.” (A népképviselet problémája cikkből)

A liberális tábor, mint a páncél a harcos testét, a nemzetközi imperialista zsidó tőke testét vértezi. És így az a hallatlan történelmi humor kerekedik a vizsgáló megfigyelésébe, hogy a kizsákmányoló, elnyomó, imperialista nagytőke a szocializmus, a szociális igazság, szabadság és a gazdasági elnyomottak nevében hirdet harcot a kizsákmányoltak, a megrablot­tak, a nincstelenek tábora ellen.

Az egyik igazság a „liberális” tábor lényegét mutatja meg. A világtörténelem egyik legzseniálisabb ténye volt az, mikor a világuralomra törő vér szerint imperialista és kapitalista zsidó faj az emberi elégületlenséget, a szociális forradalmat tette hódítása eszközévé

Hirdet szocializmust, szabadságot, kommunizmust, új gazdasági világrendet, világmegváltást, hogy a kihasználtak nagy tömegeit a maga imperializmusa eszközévé tegye.

Hogy a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére.

Ebből három dolog következik: Szabó Dezső ráérzett a globalizációra, ezt se tanították a pártiskolán, és nem véletlenül volt indexen!

Az előzmények: Meyer Amschel Rothschild 1773.-ban: elképzelése szerint vagyoni erejük összpontosításával olyan elviselhetetlen gazdasági viszonyokat képesek teremteni, hogy a tömegeket munkanélküliség révén és más eszközökkel az éhhalál szélére sodornak, és propagandistáik által az uralkodó rétegek ellen hangolva forradalomra késztetnék. Időközben alkohol, kábítószerek, erkölcsi bomlasztás, és mindennemű bűnözés terjesztésével az összes nemzetek ifjúságát meg kell rontani. Fel kell karolni a „Szabadság, egyenlőség és testvériség” jelszavait, hogy az uralkodó osztályokat megdöntsék, és egy új, vagyonra alapozott arisztokráciát hozzanak létre. Közhivatalokba az Őket feltétel nélkül kiszolgáló jelölteket kell juttatni. Vagyonuk felhasználásával minden hírközlő eszközt birtokukba kell venni. Mindenütt pánikot, és gazdasági válságot kell teremteniük, ami végül is az általuk ellenőrzött világkormányt és egy új világrend létrehozásához fog vezetni.

Nem politikus az, és becstelenség a közügyekbe avatkoznia annak, akinek legalább ötven évre előre látó szociális politikája nincs!