A később szentté avatott első István király, a magyar lakosság felének ki irtása árán keresztényvallás felvételére kényszeritette országát. Felrúgva hatalmának erkölcsi alapját, a törzsi szövetség vérszerződésébe foglaltakat. Megalapozta az idegen eredetű ország, és vallási vezetés hagyományát, (német és olasz embereket helyez vezető posztokra, nélkik ad nagybirtokokat,) amely máig ható pusztító erejű népünk számára.
István „áldásos” működése oly eredményes volt, hogy 250 év multával, a magyarok nyilaitól rettegő Európa utó magyarjai nem tudják magukat a mongoloktól megmenteni! Volt egy közvetlen bűn is: a segítség reményével behívott kun nép vezérét Kötöny királyt 1241 március 17.-én legyilkolják! Április 11.-én csatát vesztünk Muhinál!
A Dózsa György vezette parasztlázadás leverése után hetvenezer parasztot gyilkol le a győztes „nemesség”, és rabszolga sorsra veti a lakosság 95% -át! A mohácsi csatát a távolból „szemléli” a sereggel rendelkező Szapolyai János (maga is királyi álmokat szövöget) de megvédeni meg sem próbálja országát! Az országvezetés=uralkodó osztály bűnéért a „jutalom” a százötven éves török uralom, a lakosság több milliós pusztulása, az azt követő betelepítése más népeknek! A mongolok tudták, nem csak az élőket ölik meg, hanem valamennyi, (estleges) leszármazottját!
Az ország vezetésére, megegyezésre képtelen vagyonos osztályok (például nemzeti király választása kérdésében, és a honvédelemre vagyoni áldozat vállalás elutasítása) miatt az ország az önfelszabadításra képtelen volt, így az osztrák, és összeurópai segítséggel valósult meg, melynek eredményeként, nyakunkon maradt az osztrák-habsburg uralom. A katolikus egyház a kíméletlen egyházi adó behajtásával, a népet, a kevesebbet követelő román egyház felé terelte, ahol ők elrománosodtak.
A Rákóczi, majd a Kossuth, féle szabadságharc szintén kudarcba fulladt a nemesi ország vezetés szűkagyúsága miatt, mivel a paraszti lakosságot nem tették érdekeltté, földosztás útján. Az uralkodó osztály kiegyezett az idegen hatalommal, a népet inkább kivándorlásra, kényszeríttették helyükbe az olcsóbb románokat telepítették, mint földet osszanak, hogy azután a lakosság idegen ajkúsága címén bekövetkezett trianoni bűnhődést, a földosztó Károlyi, és a védekezni próbáló Kun Béla nyakába varrják!
A maga kormányzóságáért a Trianont aláíró Horthy, azt a Szovjetuniót támadja meg, amely nem írta alá a trianoni szerződést, hogy újabb egymilliós véráldozata (ki tudja pontosan mennyi?) legyen az Ő bűnének, és az orosz ide jöjjön melynek áldását ma, és ki tudja meddig szenvedjük? Ötvenhat után meghunyászkodtunk, eltűrtük a helytartók, a gazemberek kiskirályságát, élveztük „a lopni, és lopni hagyni” összekacsintását, és most felháborodunk, hogy mindenüket ellopták! A munkahelyünket, a nyugdíjunkat, az egészségünket, a lakás melegét Feledtük azt, hogy bűnözni büntetlenül, csak ideig-óráig lehet!
„Haj de bűneink miatt gyúlt harag kebledbe, / s lettél magzatod miatt, magzatod, hamvedre”
„Az eredmény az ostobák tanítója!” A magyar oly büszke az Ő „nagy eszére” ennyi eredmény sem ingatja meg, döbbenti rá mérhetetlen ostobaságára, mellyel eltűri az ország vezetést, az Ő bűneivel egyetemben?
