Szemcseppek rózsaszín ködlátás ellen

„A magyarság politikai élete mindig is öntudatlan volt, mint egy félholté”
Erdélyi János 1845. — Miután Szent István kiverte a törzsi arisztokráciát a hatalomból!
    A másik lelki- szellemi fogyatékosság, a tapasztalatok szerzésére való képtelenség, melyről Németh László ír, és amit regényhőséről Csibráky-zmusnak nevez.
    „A magyarság öntudata egy nagyforgalmu átjáróház, jönnek mennek benne az ismeretek, de nem maradnak meg”
    „Természetes belső fejlődést nem ismerünk, az új gondolatok nálunk kiszorítják a régieket, mert nem belőlünk erednek, hanem mindig valahonnét készen hullanak az ölünkbe. S mivel mindig csupán átveszünk valamilyen gondolatkincset, intelligenciánkba nem szántottak barázdákat, nem a gondolkozás folyamatos haladásának eredményei…Olyan gyermekek vagyunk, akiket nem neveltek önálló gondolkodásra, s ha felnőttek semmit se mondhatnak magukénak, tudásuk felületes, lelkünk kívül van önmagukon.” P.J. Csadajev az oroszokról 1828.-ban, (bizony mi is hasonló színvonalon állunk társadalmi fejlődés szintjén!)
    „Az ember természetéből következik, hogy elveszíti önmagát, ha nem sikerül elhelyezkednie a múlt és jövő folyamatosságában:, a folytonosság érzete nélkül tévútra kerül. Ilyen gyökértelen emberek minden országban akadnak, nálunk azonban mindennapos jelenségek…(Nálunk először a szentté avatott István király vette el a „pogány” múltat, és jutalmazott „nemzetpusztító keresztény” lovagokat!) Gondolkodásunkban nincs semmi általános érvényű, minden egyéni, ingatag, és tökéletlen… Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le. (Jóakarónk a német, meg a Trianonnal „jutalmazó” Európa!)
    „...tudományunk nem foglalkozik a magyar társdalom lelkiállapotával, nem vesz tudomást a nemzeti amentiáról (=az ész öregkori elgyengülése), erről a fundamentális szellemi csonkaságról.”
    „...ha lenne a magyarságnak ép közösségi tudata, akkor a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a magyar szaktudósok mindenek előtt és mindenek fölött saját társadalmuk belső ügyeit tisztázzák. S ha ennek az ország határain belül politikai akadályai vannak, akkor a határon kívül élő tudósoknak lenne a dolga. A jelek szerint nekik se jut eszükbe!” 1987! (Ez ütött vissza a népszavazáson! 2005.-ben)
    „Magyarország történelmében nemcsak az idegen hatalmi befolyások játszottak végzetes szerepet, hanem a vezető társadalmi rétegek nagy hányadának idegen (eredete) szellemi orientációja, gyökértelensége.”
    „Egyszerűen vakok vagyunk mindenféle összefüggéssel szemben, mindig csak azt látjuk, ami épp az orrunk előtt van, elfeledve mindent, ami tegnap, vagy tegnapelőtt történt.”
    „Mert stabil értékrend nélkül, —kontinuitás— nélkül nincs gondolkodás, sem köznapi, sem tudományos, s egy logikus értékrendet másra mint önmegismerésre alapozni nem lehet. Nincs gondolkodás légüres térben, nincs egyetemes agyvelő, csak valamilyen konkrét környezetben sarjad.
    „A társadalom tonnás kérdéseiről papagályok beszélnek” — Csoóri Sándor — (pártpapagályok, zsebükre és karrierjükre kacsingatva, mondom én!)
    „Legújabbkori kulturánk megalapításakor Kazinczyék helytelenül állították át a váltót, elhanyagolták a gondolati alapvetést… ehelyett hazafias felbuzdulásból, látványos költészeti sikerekre törekedtek. Csináltak irodalmat, hogy legyen. Ezért ürül ki ennek az értelmiségnek az agyából emésztetlenül minden szellemi táplálék” — ezért a permanens agymosás.

Forrás: Hellenbart Gyula: Hamburgból nézve - Esszék az Új Látóhatárból, lényeges megállapításai kigyüjtésével.