Szemcseppek rózsaszín ködlátás ellen

Az Európa Unió elitklub tablója

Anglia: 1919-ben a világ szárazföldjének és népességének egynegyedét uralta és rabolta ki gyarmatbirodalomként. Azt megelőzően saját mezőgazdasági lakosságát földjéről elüldözte, hogy ott birkalegelő legyen, szövőipara számára, majd a városba özönlő munka ”kerülőket” (évi nyolcvan-százezer főt felakasztatott). Az Ír sziget lakosságának felét kiirtotta, más fél millió ír lakost Amerikába üldözött. A skótok között a tatárjáráshoz hasonló népirtást követett el. Indiában tízmilliók pusztultak el az angolok áldásos missziója nyomán. Ők ítélkeztek Trianonban!
Belgium: Az anyaország nyolcvanszorosát igázta le Közép-Afrikát kíméletlenül, kifosztották, a kényszermunkára fogott lakosságát gyilkolták, megcsonkították, hogy munkára kényszeríthessék.
Franciaország: későn lépett be a buliba, így ő Oroszországba, a Balkánra, Törökországba tőkekiviteli uzsorával, és kisebb gyarmatokkal kereste kenyerét.
Hollandia: az anyaország hatvanszorosát gyarmatosította, és a kereskedelmi hajózás, a gyarmati fűszer behozatala Európába üzletágat mondhatta magáénak.
Németország: Széttagoltsága okán kimaradt a buliból, az újra felosztás követelésével, két világháborúval, gázkamrával építette az európai kultúrát.
Olaszország: széttagoltsága és háborúi miatt, melyet az őket is gyarmatosítani próbáló Spanyol és napóleoni európer Franciaország leigázott, kimaradt, és késői „sakál jellegű próbálkozásával” Etiópiát hódítja meg 1936-ban, és Hitler elvtárs kénytelen megtámogatni Észak-Afrikában, sok ezer tankját, nehéz teherautóját, elveszítve. Tunézia „kiviteli cikke” az ócskavas, két évtizedig!
Portugália: a fűszer és a rabszolga kereskedelem, a nemesfém behozatali konjunktúra szintén a gyarmatok szerzésére ösztönözte, de serege és királya elpusztult, így maga is Spanyol uralom alá került. (a hóhér akasztása, és az európai szolidaritás másik arca).
Spanyolország: Mexikó és Dél-Amerika kirablásában jeleskedett, de az óriási mennyiségű arany és ezüstkincsből templomokat, katedrálisokat épített iparfejlesztés helyett, így hiába volt első, hamar alulmaradt a versenyben.

Falra hányt borsó?
Szabó Dezső: A demokrácia problémája (1939?) részlet

„Így pld. A halál vak öngyilkosságú elfogadása az egy kisebb állam részéről, ha egy nála nagyobb, katonailag és gazdaságilag sokkal, erősebb állammal közös vámterületi viszonyba lép. Természetes: hogy eleinte nagy farsangi kimutatások történnek, hogy ez a viszony milyen lakodalmas szőlő, lágy kenyér és sárga lé az elnyelendő állam részére. És, az után, a becsábítás  vállvetettséges és egymásrautaltságos görögtüzei után: a megközösvámterületezett áldozat csakhamar teljesen elveszti önsorsa intézésének lehetőségét, vak eszköz lesz az idegen érdek akaratában a végső elnyeletéséig. Hanem az áldozatul kiszemelt ország politikai kalandorai, közéleti gengszterei amint észreveszik, hogy egy idegen hatalom mind erősebb parancsot jelent „Hazájukban”. Bandita étvágyuk szemérmetlen mohóságával mind szemérmetlenebb, korlátlanabb felajánlkozással igyekeznek megszerezni az idegen hatalom támogatását minden zsiványságnál becstelenebb politikai törtetésük mellé. Mint  bordélyossá züllött apa leánya testét pénzes uraknak: baromi, arcátlansággal ajánlgatják fel a hazai föld egyes pontjait (Mai nyelven: privatizáció) a gazdasági függetlenséget, az állami függetlenség, a nemzeti élet minden biztosítékát. Az apokaliptikus versenyben az remél győzni, aki korlátlanabbul becstelen és sárosabb pofával tud végiggázolni meztelenre, vetkeztetett anyja testén. Idegen júdáspénzből elő gaztényezett lapjaikban nem csak az idegen hatalom dicsőítését, hódító ideológiáját táncolják, meztelenre vetkeztetett ringyósággal, (Emlékeznek? Régi szép szocialista sajtó!) hanem: denunciálják nemzetük, fajtájuk minden védő mozdulatát, életösztönének minden jelenségét és vad hajrában uszítanak mindenki ellen, akiben a nemzeti védelem lehetőségét sejtik. A gengszter-olimpiásszá züllött modern politikai élet e szörnyű gazemberei, fertelmes anyáktól elvetélt hiéna-arcú ember bestiák dögletes versenyében nincs belső gátlás, nincs külső szentség, ami megállíthatná gerjedt iramukat.