A háború igazi okai
A koalíciós politika bűnei: (itt az 1906 ápr. 4.-én alakult Nemzeti Koalícióspárt kormányának intézkedéseiről van szó). A koalíció, hogy az ország népe előtt — közjogi ellenzéki programja dacára — Ausztriával szemben tanúsított gyönge politikáját leplezze, egész sor olyan intézkedést tett, amelyeknek éle a délszlávok ellen irányult.
A pánszlávizgatásoknak újabb bőséges táplálékot nyújtott az ugyancsak 1908-ban bekövetkezett Bosnyák-hercegovinai annexió.
Berctold gróf (a monarchia londoni követe) mindenáron háborút akart Szerbiával s e közben elkövette azt a ballépést, hogy Oroszországot is kihívta maga ellen, Angliát is elhidegítette, nem szólván az olasz és román kérdés kezeléséről.
Szegény, naiv császár nem értette, hogy Berctold egészen külön játékot játszik, amelynek sakktábláján a németek is, a Monarchia is Oroszország is, meg Szerbia is csak figurák voltak... a gróf indián stílű késhajigáló játéka, nagymértékben hozzájárult a háború kitöréséhez és főként a végzetes orosz beavatkozás felidézéséhez.
A villámháború: ahogyan megvalósult. 1914 VI. 28.-án Szarajevó. 1914. IX. 9.-én a marnei csatavesztés után II. Vilmos felmérte, hogy többé nem nyerheti meg a háborút. (259. old.)
Conrád tábornok II. Vilmos vezérkari főnöke szerint: mondjuk már ki egyszer eszközeink végzetesen szegényes, elégtelenségét, amellyel eleve bűn volt egy világháború rizikóját magunkra vállalni 213.
A „mentő ötlet" (Bismarck nyomán) 1914. XI. 2. Bankszámlanyitás Lunacsarszkij, Lenin, Trockíj, Zinovjev, Kamenyev, stb. elvtársak javára, hogy forradalmi agitációjukat a fronton működő csapatok között végezzék. A számla végösszege ötvenmillió rubel. 246. Leninék öntudatos proletáruralma a német militarizmus legaljasabb szolgálatára adta el magát. 249. Németország a breszt-litovszki békeszerződésben a bolsevistáknak azt az engedményt tette, hogy elismeri a magántulajdon megszüntetésének tényét, hat milliárd aranymárka végkielégítés júdásbérért! (Jó befektetés lett az az ötvenmillió!)
Bismarck-ék receptje volt, már a porosz-francia háborúban, a francia katonák háta mögött kicsiholták a párizsi kommünt, amelyben tudvalevőleg Clemeceau és Ugron Gábor is oly tevékeny részt vett. 241. oldal.
A magyarországi vörös terror okát, felidézőjét és bűnösét tisztán és kizárólag a német civil- és katonai diplomáciában kell keresnünk! (És nem Károlyi, vagy Kun Béla bűneként) 253. Bűnös első sorban a német háborús kormányzat, a katonai, vezetőségek amelyek saját embereik útján bolsevizálták az orosz frontot... Felelősek főként az entente fékevesztett militarizmusának Magyarországra küldött kis tábornokai, őrnagyai és egyéb basái, akik folytonos szerződésszegéssel a kétségbeesésbe hajszolták a magyarságot. 240.
A német hadipolitika vezetőinek szinte fantasztikusan rövidlátó stratégiai érzékére jellemző: az könnyelműség, amellyel a korlátlan búvárhajó-harc felidézésével ránk vonták az amerikai hadüzenetet. Pedig tudták, hogyha Németország ehhez a fegyverhez nyúl, akkor "az egész világ úgy fog bennünket agyonverni, mint egy veszett kutyát." 261.
Az 1918 augusztus eleji sorsdöntő napokban már több, mint másfél millió fiatal, rugalmas amerikai zsoldos állott szemközt a mi nyolc sorozáson átment vagy háromszor, négyszer újra frontra küldött öreg népfelkelőinkkel szemben. 264.
A románoknak Erdélyre való jogát már a háború előtt elismerte Németország; az önálló Csehszlovákiát már 1916-ban elfogadta Németország. 301. Fejtő F.: " Az USA bízott valamelyest abban, hogy elszakíthatja Ausztriát Németországtól, ha biztosítják, hogy e válás estén érdekeit tiszteletben fogják tartani. Válasz: szó sem lehet arról, hogy az Osztrák-Magyar- Monarchiát elválasszák szövetségesétől! Viszontválasz: az USA háborús céljai között említést tett" az elnyomott kisebbségi népek felszabadításáról" Ebből csak a hülye nem értette meg, kimondatott a Monarchia halálos ítélete!
Egészen regelrecht katonai vereség volt ez: elvesztette a háborút az a német hadvezetőség, amelynél rövidlátóbb, tudatlanabb vezérek még nem állottak küzdő csapatok élén. 325.
„Vereséget szenvedtek nem a franciáktól, hanem saját császáruk öntelt ostobasága következtében. Jóllehet nyomta őket mind a külső túlerő, mind a belső hitvány vezetés." Engels, 1859., A francia-osztrák háborúról.
Az osztrák hadbiztosság, mint az egész osztrák adminisztráció, a megvesztegetés és sikkasztás tanyája... Ha a csapatokat rosszul és rendszertelenül élelmezik, s az osztrák adminisztráció veszedelmesebb ellenségnek bizonyul, mint az olasz tüzérség. ...az osztrák hivatalos jelentés szándékosan zavaros, hogy takargassa az örökletes hadúr bámulatos baklövéseit. Annyi azonban teljes bizonyossággal" kitűnik belőle, hogy a csata elvesztésében főként Ferenc József és kamarillája a bűnös. A gyalázatosan rossz vezetés okozta a háború elvesztését.
Oroszország ebben az, évszázadban, két ízben szövetkezett Franciaországgal, és mindkét alkalommal Németország felosztása volt a szövetség célja. Mindenekelőtt Ausztriát kellett megsemmisíteni. Oroszország azért mentette meg Ausztriát, hogy ne forradalom révén bomoljék fel, hiszen az kicsavarná az orosz politika kezéből a szabaddá vált alkotó részek irányítását. Ám az egyes nemzetiségek önállósult mozgalma 1848.-tól képtelenné tette Ausztriát arra, hogy Oroszországgal továbbra is szembeszálljon — és ezzel megszüntette Ausztria fennmaradásának utolsó belső történelmi alapját is. Engels, 1860.
Átka volt aztán a Monarchia hadvezetésének e klikk-rendszerrel szorosan egybefüggő főherceg-kultusz, amely — mihelyt valaki császári és királyi fenségnek született — nyomban potenciális hadvezért vagy katonát is látott benne. 335.
"Ha közelebbről szemléljük azokat a férfiakat, akik tébolyult időkben a világot igazgatják, jobban csodálkozunk hitványságukon, mint amennyire meglep minket létezésük. Megdöbbentő milyen kevés tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki birodalmak sorsa felett döntsön, és be kell látnunk, hogy az emberi dolgokban van valami végzetszerű, és titokzatos amire nincs magyarázat"
Chateaubriand fr. történész
Ferdinánd bolgár cár 1918. szeptember 22.-én a következő jelentést küldi II. Vilmos császárhoz: a déli fronton az ellenségnek több mint 351 zászlóalja, tehát 221 ezer embere és 1824 ágyúja van. 375.
Ezzel szemben a Monarchia 54 zászlóalja állott, tehát közel hétszeres a túlsúly. De mindezzel szemben csupán egy, a katonai alreál iskolákban sem szokatlan kérdést teszünk fel Kövess vezérezredes és Nagytrafikos úr elébe: tudja-e, hogy 252 zászlóaljnak a magyar frontra való szállításához hány vonat kellett volna?! Egy gyalogsági hadosztály vasúti szállításához 70 db. 100 tengelyes vonat szükséges. Tehát a 252 zászlóaljnak a Duna vonalra való szállításához éppen 1350 száztengelyes vonat kellett volna. 380.
Ezzel természetesen és semmiféle ellenálló erővel nem rendelkeztünk a háború végén. Az idézetek Supka Géza: A nagy dráma című könyvéből (1924, miskolci Reggeli Hírlap) kiadásából valók, oldalszám megjelöléssel.
Kiegészítés Szekfű Gyula: Három Nemzedékből
„ A nemzet nem akarta a kiegyezést, de nem akarta azt sem, ami a kiegyezés megszüntetésének következménye lett volna: az újabb harcot Ausztriával és a dinasztiával. Ebből adódott a kormány állandó kényszerhelyzete: fenntartani a 67-es kiegyezést a nemzet ellenére is… Felelősséget érző kormány másként nem tehetett, mert nem tehette ki az újabb konfliktusnak a magyarságot mely ez esetre eleve semmi áldozatkészséget nem tanúsított.”
Miért is harcolt volna azért az országért, mely neki oly keveset adott? Nyomorával, verejtékével szolgálta urait, vérét már nem kívánta áldozni, hogy urai a „maguk urai lehessenek,” osztrák birodalmi fennhatóság nélkül. „az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendszerint karöltve jár az ostobasággal”— Jelenti ki Széchenyi a maga élete tapasztalatát 1857-ben. Magyarországon az önkény több emeletes volt, a birodalmi közigazgatás önkénye az urakon, a közigazgatáson. A Vagyonosok önkénye a szegényeken, a nemzetiségieken, (mely előttük, mint „magyar nemzeti” önkény jelent meg) összekeveredett az egyéni önkény az államival, illetve a földesúr elleni gyűlölet áttevődött a magyar államra, mert az állam és a törvényhozás szentesítette, az Ő elnyomásukat.
Platón (I. e. 500 tehát 2500 éve tudni lehet) Az állam című művének: az oligarchia jellegzetes hibái 551/c pontja idézem: „alig képesek hadat viselni, mert szükségképpen felfegyverzik a tömeget, és akkor az ellenségnél is jobban retteghetnek tőle!” Linder Béla nem volt gyáva? Vagy nagyon is jól tudta okosabb elszedni a fegyvert a katonáktól, mert a helyzet Dózsa népének feltámadásával fenyegette Őket! (Félmillió halott, másfél millió sebesült volt a háború eredménye!)
Két példa arról, hogy a helyi „kiskirályok” mennyire tisztában voltak azzal, mit is várhatnak az elnyomott néptől: Kozma György zempléni, majd csongrádi főispán: Húsvét Hétfőjén (1919. 04. 21.) halottam meg a hírt a román hadsereg előrenyomulásáról, és Vásárosnamény megszállásáról. Mindenképpen arra törekszem, hogy a románok által megszállt területre kerüljek. Az volt az érzésem, nekem, is mint annyi másnak, inkább az oláh, vagy akár maga a Belzebub, mint a vörös.”
Jozef Sluka visszaemlékezése 1919. 10. 26.-ára a Ruttkára történő bevonulásra: „a gazdagok elbújtak. Rettegtek a szegénynép jogos bosszújától” Jusson eszünkbe, hogy a háborúvesztés következtében, a felső vezetés teljes csődje nyomán, a középvezetés, a helyi közigazgatás ugyanúgy csődbe jutott, és (egy-két kivételtől eltekintve) semmiféle ellenállás megszervezésére nem volt képes a bevonuló cseh, román, stb. megszállók ellen! A gentryvé züllött nemesi ország vezető úri osztály. Sőt a magyar vagyonos osztályok és képviselőik ebben a helyzetben a megszállók oldalára álltak, és ott kerestek menedéket.
Károly Mihály a Minisztertanács 1919. 02. 18. ülésén: „A felszabadító hadjárathoz nemcsak hadseregre, hanem lelkesítő motívumra is szükség lesz. Ilyen a teljes jogegyenlőség, a földbirtokreform, az igazságos vagyonelosztás. Ha az ipari munkásság fogja felszabadítani az elnyomott népeket, kell, hogy rámutathasson arra, hogy háta mögött olyan ország van, amely odahaza ezt a felszabadító munkát elvégezte”
Feszty Árpád
akaratlan tanúságtétele Trianon okáról
Amikor a szabadsághőseinkre ma, ötven év múlva büszkén tekintünk vissza, önfeláldozó nagy tetteikről hálása emlékezzünk meg, szomorú jelenség zavarja meg szívünknek tiszta örömét. (Ez már nálunk hagyomány!)
A régi, primitív, de becsületes gazdálkodást, amellyel Magyarország tejben-vajban Kánaánnak neveztetett, új rendszer váltotta fel. A régi birtokos földjét a haza egy darabjának tekintette, a mai birtokos előtt a haza egy-egy darabja nem más, mint pénzérték, befektetett tőke… Ez a merkantilisan gazda, ha azt látja, hogy földje a rajta élő nép által megművelve nem hajt elég percentet, fogad más vidékről olcsóbb munkaerőt, s a befektetett tőkét magasabba kamatoztatja. Igaza van kereskedelmi szempontból, de ezt haza szeretetnek nevezni valóban nem lehet. A mai birtokosok és bérlők a mai rendszerrel, ezrével kergetik el a földről a népet a tengerentúli tartományokba, hogy ott, keressék meg kenyerüket ahol lehet. És nem cselekszik ezt hódításvágyból, dicsőségért, nem is ellenséges szándékból, hanem tiszta kalkulusból. De ez a kalkulus kegyetlenebb a töröknél-tatárnál, mert az csak a testet ölte meg, kincsét rabolta el, csak a testet vitte ki rabszíjon idegen országba. De ez a kalkulus a lelket támadja meg, mert elkergetve őt az ősi rögről, megöli a lelkében azt, ami az emberben a legszebb, a legmagasztosabb, s ami a nemzetre nézve a legpótolhatatlanabb, a legdrágább, legértékesebb, kitépi lelkükből a hazaszeretetet.
(Ennek, az lett az eredménye, hogy amikor a szomszédok rabló hordái rátörnek az országra, a nép ezt, ellenállás nélkül tűri, tudomásul veszi! Mért áldozná vérét azért az országért, amely földjéről elűzi, megélhetésére nincsen gondja? És ne felejtsetek hálásak lenni a Szabad (elvű) Demokratáknak sem! Hisz mekkora áldás az Ő felfogásuk a magyarnak!)
„A kalkulus az, amely szélnek ereszti a népet, s megengedi a szélnek, hogy szemünk láttára fújja el a por alakjában hazánknak termő talaját, mint ahogy elfújta Szíciliának földjét. Szíciliának földje száz év előtt élelmezője, kincstára fél Európának, ma csontváz, amelynek húsát lerágták a sakálok: Földjét kiszárította a kapzsiság, elfújta a szél”
(Ez lett a mi sorsunk is, és ne feledjük Szicilia lett a „megélhetési bűnözés” az állami szintű maffiabűnözés első képviselője Európában, amihez oly lelkesen csatlakoznak uraink)
Pedig mindezeken ma még oly könnyű volna segíteni. A nép kevés szertetért, a föld kevés ápolásért is hálás. Mert olyan a nép, mint India hatalmas elefántja. Erős, félelmetes, nagy, de mozdulatlan és szelíd. Óriási munkát végez nagy erejével és egy gyermeknek is engedelmeskedik, ha az szertettel bánik vele és életét nem vonja meg tőle. De jaj, ha életét megvonják, jaj annak a vezetőnek, aki rosszul bánik vele, sokáig tűr, de kitörő dühében vállának egy rándulásától recsegve dől össze az egész cifra alkotmány, amelyet hátára építettek. Addig kell ápolni a ragaszkodását, amíg örömmel ragaszkodik: Azt megtartani nem lehet mással, mint szeretettel, a jogos igények kielégítésével.
(A dőlt betűs szövegrész igazsága jött el 1956-ban!)
Idősebb vargyasi Dániel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasította szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő.
Kocsis István A meztelen igazságért. Püski k.k.
