„a „szocializmus vezérei” aljas talpnyaló módon alkalmazkodtak nemcsak „saját” nemzeti burzsoáziájukhoz, hanem (maguk váltak azzá 1989-ben!) éppen saját államuk érdekeihez, hiszen az úgynevezett nagyhatalmak többsége már régóta számos és gyenge népet kizsákmányol, és leigáz”.
Lenin: Állam és forradalom, előszó
Az állam a társadalom terméke bizonyos fejlettségi fokon: annak bevallása, hogy ez a társadalom megoldhatatlan ellentmondásba bonyolódott önmagával, kibékíthetetlen ellentétekre hasadt, amelyeknek leküzdésére képtelen. Hogy azonban ezek az ellentétek, az ellentétes érdekű osztályok ne semmisítsék meg egymást, („Tetszettek volna forradalmat csinálni” Antall miniszterelnök) és a társadalmat meddő küzdelemben, olyan hatalom vált szükségessé, amely látszólag a társadalom fölött áll, az összeütközést tompítja és a „rend” korlátain belül tartja: és ez a hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe helyezkedett, és mindjobban elidegenedik tőle: az állam. A kispolgári demokrácia sohasem képes megérteni, hogy az állam egy meghatározott osztály uralmi szerve, amely osztályt nem lehet kibékíteni ellenlábasával.
Az állam második jellegzetessége olyan közhatalom létesítése, amely már nem esik egybe az önmagát fegyveres hatalomként megszervező lakossággal. Kialakul az állam, külön hatalom jön létre, a felfegyverzett emberek külön alakulatai; és minden forradalom, amikor szétrombolja az államgépezetet, szemléltetően megmutatja, miképpen igyekszik az uralkodó osztály felújítani a felfegyverzett emberek Őt szolgáló külön alakulatait, miképpen törekszik az elnyomó osztály, hasonló, új szervezetet létrehozni, amely alkalmas arra, hogy a kizsákmányolókat szolgálja. (Munkásőrség, polgárőrség)
A vagyon mindenhatósága azért biztosítottabb a demokratikus köztársaságban, mert nem függ a politikai gépezet egyes hibáitól, a kapitalizmus rossz politikai burkától. Ezt a hatalmat a burzsoá demokratikus köztársaságban a személyeknek, intézményeknek, pártoknak, semmiféle változása sem ingatja meg, Az olyanfajta kispolgári demokraták, mint a mi mensevikjeink (ma FIDESZ-eseink) maguk is azt a hamis nézetet vallják és a néppel is, elhitetik, hogy az általános választójoga „mai államban” valóban ki tudja fejezni a dolgozók többségének akaratát, és biztosítani tudja ennek az akaratnak megvalósítását. Naiv, és gyermeki álom az is, hogy a burzsoázia meghajlik a szavazócédulák tömege előtt, amikor osztályuralma fenntartásáról van szó. "A demokrácia frázisa csak addig kell a burzsoáziának, amíg az az ő melle előtt pajzs", Magyar Lajos 1919.
Néhány esztendőnként egyszer eldönteni, hogy a parlamentben az uralkodó osztály melyik tagja fogja a népet elnyomni, eltiporni — ez a burzsoá parlamentalizmus valódi lényege, nemcsak az alkotmányos monarchiákban, hanem a legdemokratikusabb köztársaságokban is. Forradalmi-demokratikus frázisok a falusi Jánosok félrevezetésére, és bürokratikus huzavona a kapitalisták kielégítésére, ez a lényege a becsületes koalíciónak. Lenin
„a respublikák eddigi próbái—pedig semmi egyéb, mint egyedül intelligentia híja miatt — mindig sikertelenek valának, és még nem hangzott elég erősen, hogy iszonyú hazugság!” Széchenyi István 1831.-ben!
„a felnőtt férfiak általános választójoga ma népszerű vesszőparipa, amely gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legenergikusabb, de legkevesebb gyakorlati érzékkel rendelkező néprétegeket” Oven 1902.
„a nácizmus jellegzetes példa az olyan politikai mozgalomra, amelyben alapvető ellentmondás volt a mozgalom (kispolgári) osztálybázisa, valamint (a (ma a nemzetközi) nagytőke érdekeit szolgáló) programja és tevékenysége között” Jerzy J. Wiatr: A politikai viszonyok szociológiája Kossuth Könyv Kiad. ÖNÖK JÓL ÉRZIK MAGUKAT A „NÁCI” PÁRTTAL KOALICIÓBAN? Kérdeztem az SZDSZ-től. Fasizmus az, amikor a milliárdosok, gyárosok hirdetnek szocializmust a tömegeknek! Tehát: fasisztáznak a fasiszták? Szabó Dezsői „történelmi humor! A politikai műveletlenség, vagy szemérmetlenség, fényes példája?
